GYŐR.
GYŐR. Nagy Győr, Jaurinum, Raab, Rab. Győr Vármegyének fő Városa, sőt Magyar Országnak nevezetesebb Városai közzé is méltán számláltathatik.
E r e d e t e
E’ régi Városnak homályban vagyon, bizonyos ellenben felőle az, hogy a’ régi Városnak alapját, akár a’ Pannoniabéliek tették, akár a’ Rómaiak, akár a’ Frantziák újjították, más helyen vala régi fekvése. Cellarius sem tagadgya ezt: (In notitia Orbis antiqui Lib. II. Cap. 8. 87pag. 583.) de hol? és melly fekvése vala? nem lehet világosan az írásoknak fogyatkozások miatt meg határozni. Ezt erőssíti Bombardi is Győr Városa felől. (Hungariać modernć p. 71.
A’ régi Városnak fekvéséről külömbféle módon véllekednek az Irók, némellyek Antoninusnak utazása szerént, két Arabona Városát költenek, Cellarius ismét külömböző véllekedéssel van. Lazius, Cluverius, és Schönleben ismét az Antoninus útazásához képest véllekednek; de nem egyezőleg. Homályos az ez időbéli környűl állása hajdani Győr Várasának, melly leg először Nagy Károlynak hadakozása, ’s győzedelme álatl kezde híresedni, a’ mint Bonfin elevenen le festette. Bizonyosabb kezd hajdani Győr Városának állapottya lenni, a’ Magyaroknak harmadik ki jővetelek ólta, és kivált a’ Szent István idejétől kezdvén, melly hely, hogy az ekkori időben már népes, és nevezetes vala, tsak az is meg bizonyíttya, hogy Szent István Király Pöspökséget, és Papságot készítő oskolát állíttata fel itten. Bél Mátyásnak véllekedése szerént még Nagy Károly idejében kezdődé Györben a’ Keresztyén Isteni tisztelet, mellyet azért allít Bél Mátyás, mivel Nagy Károly minden birodalma alá hajtot helyeket, Keresztény Hiten lévő lakosokkal szállíta meg, és hogy Győr azoknak számok közzűl ki maradhatott volna, nem véllhető. Leg inkább gyarapodott, és nevekedett Győr Városának híre, a’ lakosokkal egyetemben, az ide való Püspöki széknek fel állíttatásával, mint hogy az időben a’ lelki Tanítók igen fő tiszteletben tartattak.
H i s t o r i á j a.
Emelkedett szerentséje Győr Városának Aba, és Péter Királyok alatt, midőn e’ két Királyok között esett hartznak viselésére a’ Város új erőségekkel gazdagíttatott, melly erősítés idővel, a’ Városnak előmenetelére, ’s hasznára vala. Az egész hadnak történetét le írta Bonfin. Bonfin. Dec. II. libr. 11. pag. 190. 4. 9. Thurótzi. M. Turoczi Chron. Hung. Par. II. Cap. XXXV. pag. 44. Ki szállítá először népét Henrik, Aba ellen MXLIIben. Thurótzi szerént a’ viadalnak helye közel vala Győrhöz, Menyfő falu 88mellett, mellyet Bonfin bőven, elevenen, és szorgalommal le rajzolt vala. Győzedelmes lett volna ez ütközetben Aba, ha kegyetlensége miatt a’ Magyarok tőle rész szerént el nem pártoltak volna, rész szerént parantsolattyaival Tisztyei ellenkezőleg nem tselekedtek volna. Szerentsés vala Henrik háromszori Magyar Országba lett be ütésével; de midőn negyedszer Péternek halálát akará meg boszszúlni, gyaszos kotzkája jutott a’ szerentsétől, a’ mint Turótzi le írta, Par. II. Chron. Hung. C. XLIII. 49. Bonfin. Dec. II. lib. II. p. 700. 6. Mert le küldvén nagy számú hadi seregét, és azoknak a’ hadhoz meg kívántató eleségeit Gebárdt Püspöknek vezérlése alatt, hírűl viteték András Királynak, és Béla Vezérnek, a’ kik Henrik Katonáinak éleményeket, szénájokat, ’s egyebeiket fel gyújtatván, a’ lakosokat marháikkal egyetemben el küldék arról a’ vidékről, mellyen a’ Tsászár népe vala. Le érkezvén a’ Tsászár sem embereinek nem talála szükséges éleményt, sem marháínak takarmányt, sőt még az előre le küldött hajóinak holléte felől sem tudott vala semmit. Meg érkezvén azonközben Gebhárd Püspök Győr Vára alá, levelet külde a’ Tsászárnak, mellyben tudakozódék, hogy? és miként várja Tsászári személlyét? de levél vivője is el fogattatván, Miklós Püspök magyarázta meg a’ nála lévő Tsászárnak szóllott levelét, mellyre a’ mieink Henriknek képében azt válaszolák, hogy a’ nagy szükségtől szorongattatván a’ német Tábor ő is minél elébb sietne ki felé Magyar Országból, mellyet Gebhárdt Püspök meg értvén, kézzel lábbal ki felé sietteté az Országból katonáit. E’ vala Győr Városánál eleinte a’ leg első hadi fortélyoknak remeke. Nevezetes vala e’ Városra nézve Deziderius Püspök által szereztetett békeség is Salamon Király, Geiza, és László között, mellynek, hogy tökélletes, és jó vége légyen Ország gyűléset hírdettetett Sz. Fábián, és Sebestyén napjára Győr Városába. Lásd Thurotzit Part. II. Chron. C. XLVII. p. 55. 16.
Szomorú vala ellenben, midőn Henrik, Fridrik Ausztriai Vezérje által akkor támadá meg a’ Magyarokat, midőn Hazánkat egy felől 89meg győzettetvén a’ Sajonál IV. Béla, három esztendeig prédélák a’ Tatárok, el égetvén mindeneket a’ hova tsak bé férkezhettek. Látván, hogy a’ Magyarok szaladásban volnának, sok katonákat gyűjte öszve Henrik, hogy valamint a’ Tatárok egy felől, úgy a’ németek is más felől dúlnák, és pusztítanák az Országot. Nem elégedvén meg tett kártékonyságjokkal, Győr Városára rohantak, és az erősséget el foglalák. Ezen a’ Magyarok elkeseredvén, a’ közelebb lévő helyekről öszve gyűlekezének, ’s fegyveres kézzel menének a’ Városba, és minden németeket meg égettek az erősségben, látván Vezérjek, hogy a’ Tatárok egyébaránt is kevés napok múlva, fel dúlnák, ’s égetnék a’ Várost. Hogy tehát illy veszedelmes inségében idegeneknek prédjokra ne jussanak, magok kártékonykodtak, ’s midőn a’ Tatárok Szent Márton hegyét el nem foglalhatták, ’s Győrt akarják vala fel dúlni, üressen, és el pusztítva találák azt. Bél Mátyásnak véllekedése szerént ez idő pontban vesztek el Győr Városának hajdani szabadságait illető levelei. Azután pedig a’ Bolgárok kezdettek kegyetlenkedni Hazánkban, kiket Szent István Király járma alá hajtván, magát Bolgárok Királlyának neveztete. Megjegyzésre méltó továbbá Győrről, hogy a’ Rabtza vizénél Ottokár Tseh Országból, Ausztriából, és Brandeburgiábol egybe gyűjtött seregeivel, néhai IV. Bélának győzője ’s Magyar Országnak meg esküdtt ellensége, magyarosan meg verettetett, és akkor Győr Városa épségben marada. Nevezetes Győr Városának régi szabadságára nézve, ötödik István Király által MCCLXXIdik esztendőben, és harmadik András Király által MCCXCVben lett régi szabadságainak meg újjíttatása, noha azokkal sanyarú időkben élhettek. Nem külömben Lajos Királynak, e’ Város eránt való különös kegyelmessége, mellyet Győr Városával MCCCLXIben közlött vala, és a’ Győri Káptalanbéli Uraság által is MCCCLXXXIVdik esztendőben meg esmértetett; annakutánna Zsigmond Királynak idejekor, valamint más Városok, úgy ez is elég bajokkal küszködék, halála után pedig az említett Királynak, mi történt vele Albert 90Vője alatt, halgatnak felőle az írók. Midőn pedig Julián Kárdinálisnak közben járására Ulászló, és Erzsébet között a’ békeségnek meg szerzése munkába vétettett, Győrbe méne Budáról Ulászló Erzsébethez, holott a’ meg egyezésnek pontyaival egymáshoz közelebb jutván, nagy ajándékoknak váltogatásaival végezék a’ tanátskozást, és a’ béke szerzést: de Erzsébet kevés napok múlva meg halálozék. Azt írják a’ külföldi Írók, hogy Erzsébetnek hirtelen halálát, Ulászlónak mestersége siettette. De Bonfin Ulászlót e’ vád alól egészen fel szabadíttya. Darab ideig változtatás nélkűl maradott Győr Városa Várával egyetemben, egész az Ulászló idejétől fogva, mind az ideig, míg az ő Fia Lajos uralkodnék. A’ Mohátsi siralmas veszedelem után pedig, hogy Ferdinánd, János vetekedő társát minél könnyebben meg alázhassa, letévén esküvését Köptsénnél a’ magyarok szabadságainak fel tartására nézve, Buda felé vevé úttyát, a’ felső Királyi Várasokat pedig Óvárt, Győrt, Komáromot, Tatát, Esztergomot, minden vér ontás nélkül a’ Vár őrzőinek hajlandoságai által, igen könnyű móddal, sőt mintegy vadászati útazással el foglalá. Meg félemledvén pedig Szoliman Török Tsászárnak Zápolya által fel zendített seregétől MDXXIXdik esztendőben, a’ németeknek gyalázatos félelmek miatt a’ mint Istvánfi emlékezetben hagyta (Lib. X. pag. 158. 12.) elpusztíttatott, az Ozmanoktól pedig sérelem nélkűl hagyattaték. Igen szomorú esete vala ez Győr Városának, melly azonban idővel jobbra fordúla, mert látván Ferdinánd a’ le romladozott Várnak alkalmatos fekvését, és az erősségre nézve helyes voltát, újjabb erőssítéssel, ’s élettel kezdé azt meg ajándékozni, Salm Miklós e’ Vár akkori igazgatójára bízván a’ Várnak meg erőssíttetését, ki után Lamberg léve Győr Várának Fő Kapitánnya, ez után Königsberg Honorius következék, ennek halála után pedig Taiffel Erasmus, a’ ki Palástnál el vesztvén a’ hadat maga el fogattatott, és a’ győzedelemnek jeléűl Szoliman eleibe vitettetvén, bőr zsákba varródott, és vízbe merítettek el, Győr Várát pedig vitéz örzőitől meg fosztotta. 91Nevezetes vala Timon szavai szerént MDLIIdik esztendőben Győr alatt az, hogy Ferdinándnak Cseh, Morva, és Ausztriából öszve szedett katonái Mauritiusnak verzérlése alatt Magyar Országba kűldettetvén, a’ helyett, hogy az ellenséget, mellyet Achomet, keményen ostromlott vala, Eger Vára alól el űzték vólna, félénk, és tunya restségek között tőltötték az aranynál drágább időt, melly ártalmas, és gyalázatos tselekedet miatt e’ képe panaszolkodott a’ többek között a’ ma nevezetes Braschius ez időbéli kőltő.
„An tales homines evertent Turcica Regna.
Barbarico qui ipsi sunt magis hoste mali.
Barbarico qui ipsi sunt magis hoste mali.
Taiffel szerentsétlensége után Ruberus János jutott Győr Vánának igazgatásához Ferdinánd által, az után pedig Echius Gróf tétettetett, ki magát a’ Hazában méltóképen kedveltette vala, igasságos téttei által. Maximilián Tsászár is olly nagy számú sereggel telepedett meg Sziget Várának ostromoltatásakor Győr alatt, mellyel az ellenséget könnyen, és bátran meg támadhatta, sőt ki is küszöbölhették volna; mert 25 ezer lovas, és 80 ezer gyalog férfiak valának Győr alatt parantsolattyára készen –.
Szomorú esete vala ez időben Győr Városának is, a’ mint Istvánfi írja, mert történetböl Szent Mihály napjakor viradóra egy veszedelmes tűz támadván, szeles időnek alkalmatossagával, nem tsak a’ gyengék, vagy betegesek halának meg, hanem még azok közzűl is sokan oda lettek, a’ kik jószágaiknak, kiszabaditásokra sietvén, a’ sebess tűznek lángjától meg égettettek; noha a’ kereskedők őnként is sokat el ajándékozának, úgy véllekedvén, hogy inkább azoknak jussék kik azoknak hasznokat vehetik, mint sem a’ tűz által meg emésztessék. Rettentő vala ez alkalmatossággal, hogy a’ Városnak új kapuja alatt vólt 18 nagy ágyúk is el süledezvén iszonyító félelmet, és károkat okoztak, sőt a’ puskaporos házat is nagy fáradsággal oltalmazhatták meg. Nevezetes vala tovabbá az égésnek alkalmatosságával, hogy a’ németek a’ tűz közt futkosván, ’s az olasz katonák történetből előttök meg fordúlván, minthogy felőlök olly véllekedésben valának, mint ha 92a’ tűz ő általok támadott volna, nem tartózkodtak őket meg ölni, ambár annak utánna ártatlanoknak találtattak; történt e’ szomorú eset Győrben MDLXVIben.
Meg lévén Győr Városa felépíttetésének alapja vetve, minden újjabb Ország gyűléseiben, más más kérlelő törvények hozattattak eránta. Decr. Anni MDLXVI. Art. XIV. Anno MDLXVII. Art. XVII. Anno MDLXIX. Art. XIX. Anno MDCLXXIV. Art. V. Anno MDCLXXV. Art. IX. Mellyet Makszimilián serényen tellyesítse, sőt tulajdon költségbéli segedel mével is előmozdíta. Bizonysága az újj kapu felett lévő kőrakásba béiktatott homlok írat, e’ sorok szerént:
Maximil. Elect. Rom. Imp. Germ. Hung. Boh. Rex Archi Dux. Austri. Dux Burg. Anno Christi MDLXVII.
Meg halálozván pedig Makszimilián, Rudolf válalá magára e’ gondot, mellyet tellyesített is, mert helyben hagyá Hazánknak rendeléseit, ’s a’ Törökök ellen oltalmazó katonákat is rendele, az Országnak védelmezésére. El foglalván azonban a’ Török Fő Vezér Zinán, Veszprémet, ’s Palotának is hirtelen történtt feladattatását igen fájlallya vala; hogy pedig a’ Tsászár a’ Törökökön boszszút állhatna, meg parantsolá Pálfy Miklós, Zrínyi, és Hardek Fő Vezéreknek, hogy hirtelen seregeket gyüjtenének, és az ellenséget sietőleg támadnák meg. Tábort állítának annakokáért az esztendőnek végén Octoberben Komáromnál, melly alkalmatossággal tartatott hadi tanátsban, Hardech tiszteltetett meg az első Fő Vezérséggel. El indúlának harmadik Novemberben Székes Fejérvár felé, hol az ellenséget széjjel verék, és meg alázák. Hardek Győrbe lett viszsza menetele után nagyon is hízelkedett magának, mint ha a’ győzedelem nékie tulajdona lett volna. Hardek tanátsával élt vala Mátyás Esztergom Váránál is; de felette nagy kárunkra, ’s az Esztergomiaknak is veszedelmekre. Mert meg jelenék Zinán Azsiából, egybe gyűjtött temérdek sok népével, még pedig azoknak el rendelésében példás serénységgel, hogy Esztergom Várának szabadító segedelmére lehetne: azonban a’ mieink fel oldák az ostromot, 93’s magokat a’ Komáromi táborba viszsza vonák. Élt ez alkalmatossággal Zinán, a’ ki történetből tökéllé magát el Győr Városának ostromlására. Ismét előre hízelkedék magának Hardek a’ Törökökőn való győzeledemmel; de gőgös reménységének tellyesedése buborék módgyára enyészet el előle; noha a’ Várnak számos őrző katoáni, és Tisztyei, olly erőben valának, hogy ha Hardek ditsőségre vágyódó szívét, hasonló mérészséggel, s okossággal, és állandó férfiúi erővel egygyesítette vólna, nem olly súlyos lett vólna a’ Törökökön való győzedelem, ámbár 100 ezer embere vala Tata körűl, a’ kikhez Győr alá 24 ezer Tatárok érkezének. Meg szállá tehát Győrt Zinán Juliusban, ’s a’ duna partyának jobb felől való részéről taborát egész Rába vizéig a’ hold negyedének formájához hasonlító rendbe meg telepíté, sántzokat is készíttettetettt a’ mieinknek kirohanásaik ellen, és magát szekerekkel. és egyéb hadi eszközökkel lehető képen meg erőssíti vala. Mint egy három nap telék el készűleteivel, míg a’ Városnak déltől való oldalát ágyúztatni kezdette. Szüntelen tüzeltete azután Zinán, hogy a’ mieinket félelembe meríthesse. Szerentsés elő menetellel is folyt vala dolgok a’ Törököknek, sőt már Tatár katonái a’ dunán kezdének által úszkálni, míg őszve sereglett tsuportyaikat, a’ magyar, és szaksz embereivel Pálfy el nem széllesztette, kik közzűl ekkor a’ foglyoknak meg vallások szerént, három ezeren estek volt el Pálfinak Vitézzei által. Illy bátor vakmerőséggel viselvén magokat a’ Tatárok, közelebb veszi magát Zinán a’ Városhoz, úgy hogy a’ mi Várat őrző embereinket a’ Jantsárok már puskák által lövöldözhették. Ez után minden erejeket arra fordították, hogy a’ Vár falát által fúrván, meg ronthassák védelmezőinket. Míg e’ munkájoknak ’s tzéllyoknak meg akadalyoztatásában fáradoznának őrző katonáink, a’ Törökök a’ ki vájott erősségnek üregjét puska porral tölték meg, ’s rettenetes durranással sütik vala el; de haszontalan, mert a’ puska pornak ereje gyengébb lévén, mint sem az erősséget ketté hasíthatta vólna. Más fortély által törekedett azután Zinán, mert gátot vettetett, 94még pedig tsudálkozásra méltó serénységgel Rába vizén, hogy ez által szabados útat kereshetne seregének a’ Városhoz, melly munkájokban ambár serényen lövöldözének a’ mieink is, mindazáltal példás vitézségjeket az Ozmanok meg bizonyították, mert a’ golyobisok özönével keveset gondoltak, és a’ tűzet vitézűl ki állották. Sikeretlennek tapasztalván végre e’ munkát, hajókból készíttete hídat Zinán, még pedig ezt is olly serénységgel, hogy a’ mieink észre sem vehették. Meg ijedvén ezen Hardek, el tsüggede reménységében a’ Városnak meg tarthatása felől. Meg kevesedvén e’ szerént a’ szüntelen való ostromlások miatt a’ Magyar Nemes ifjúság, új parantsolatot, és kérést küldözének a’ Vármegyékre, Pálfy, és Zrínyi Vezérek, hogy a’ Várnak meg szabadítására a’ leg lehetőbb sietséggel repűlnének, mellyre minden késedelem nélkűl 40 ezer lovas, és gyalogok gyüjtettek öszve. Elérkezvén e’ seregetske, azonnal meg támadá vélek Pálfy a’ Törökséget, midőn t. i. a’ Tatárok Rába folyó vize között prédára el szélledének. Hardek pedig más felől támadá meg az Ozmanokat válogatott néppel, a’ mint Istvánfinál láthatni; meg verék, ’s el is szelleszték ekkor seregeink a’ Törököket, melly történet mind a’ Budai Fő Passát, mind pedig Zinán fiát, a’ Beglerbeget félelemmel lepte meg. Fel gerjedvén a’ következendő veszedelemtől a’ Vezér fegyver fogásra lázzasztá a’ Törököket, ’s azután vala még a’ sokkal dühösebb verekedés, mellyben Pálfy magát igen példásan ki mutatta. Futásnak eredtek a’ Budai Passa, és a’ Beglerbeg, meg félemledett az egész Török tábor, és már némellyek szegedegeték vala a’ sátor fákat, ’s meg is győzettettek vólna, ha a’ hajós, és segítő seregek ki rendeltt időjökre meg érkeztek vólna. A’ többek között Pálfy is sebbe esett a’ hartzban, melly reggel a’ napnak fel jövetelétől fogva egész délig tartott. A’ Törökök közzűl el estek Bél Mátyás szerént majd három ezeren, a’ mieink közzűl pedig mint egy négy százan. Neki keseredvén Zinan Passa, el tökéllette, hogy seregeinket a’ Szigetben meg támadgya, melly tzéllyának végben vitelére számtalan ökröket gyűjtöttek vala öszve 95a’ Budai hídnak fel vonattatására. Észre vévék ugyan e’ fortélyt a’ mieink, mind a’ kémek által, mind pedig az ökrök hajtásának nagy lármájából, mellyet hogy Zinán el végezhessen, és a’ mieinktől el rejthesse, minden felől világokat gyújtatott, és ájtatos buzgoságot rendelt a’ dolognak szerentsés véghez vihetéséért. Ámbár tehát e’ tzéllyát a’ Törököknek a’ mi Tisztyeink tudták, mindazonáltal bizván a’ Morva, és Sziléziai segedelmekhez, a’ 15 ezer hajdúkat haza eresztették, és így a’ Török fel állítván a’ hídat, ágyú golyobisokkal lövöldözgettette a’ Magyarokat, a’ Jantsárok pedig szántzainkat el foglalák, ’s a’ bent találtt ágyúkat a’ Tsászári nép ellen sütögették, és így nagy vérontást okozának seregeinkben. Kemény ütközet vala a’ Tsászári nép, és a’ Török hada között, mellyben számos, és nevezetes Vitézek estekel; egész nap tartott vala a’ verekedés, és a’ Törökök még sem szüntek meg a’ hídnak öszve kaptsolásától. Tanátsot tartatván a’ hídnak fel állíttatása után Mátyás Fő Hertzeg azt végezék el, hogy a’ Várnak oltalmazása Hardekre bízattassék. Fel oldattatott a’ sábori sereg, ’s Óvár felé indúla, a’ Várba pedig bé eresztettek hat ezer német, gyalogok, és nevezetes tisztek, mint hogy Hardek a’ Magyarokat nem szenvedhette, csak mint egy 160 embereket hagya bent a’ Várban, a’ kiknek Izdentzi János parantsolt vala, melly el kőltöztetés, ha gyalázatos rendetlenséggel esett is, a’ mint Istvánfi le írta, leg alább a’ Magyarokat a’ Várnak fel adattatásától ártatlaníttya. Sokkal inkább szerentséltetvén ez által Zinán, mint sem maga reménylette vólna, minden lehetőségeket el követett, hogy a’ Várat a’ benne lévőkkel keményen ostromolhassa, ’s minél elébb Zászlója alá keríthesse. Minthogy a’ Rába, és Rabtza között lévő külső Városnál elő nem mehetett, ismét az őrálló erösségeket fúrattattya vala, még pedig olly vitézi serénységgel, hogy őket ismét észre nem vehették, ’s már nappal kénnyek szerént folytathatták vala munkájokat. Által verekedvén pedig a’ vizén, már a’ mieinkre kezdének rohanni, mellyen Hardek gyermeki módon el tsüggedvén, nem kevés kárt okozott, 96mert az óltalmazó férfiak el szántt vitézséggel állottak ellent a’ Tőrökök dühösségeiknek, úgy hogy, ha Hardek hasonló szívvel bírt volna, az alatta vólt katonáknak vitéz magok védelmezéseikhez képest, vagy meg verettetett vólna általok az ellenség, vagy pedig a’ Várnak fel adattatását az ellenségnek kárával még tovább tartóztathatták vólna; de Hardek minden reménységét elvesztvén, nem tsak maga rettege alatsony félelme miatt; hanem más alatta valókat is el félemlített. Ambár Mátyás Fő Hertzegtől jó reménységgel tápláltatott, ’s el menetelekor, mind Keresztényi, mind a’ Királyhoz, és mind a’ Hazához le lett hitére emlékeztettetett, mind az által, mind ezekkel Hardek nem gondolt, sőt a’ bizonyos segéllő seregnek el érkezésével sem élesztetődvén félelme, vagy a’ Város fel adattatásának kívánsága gyötörvén, el küldé Perlint Zinán Török Fő Vezérhez a’ Várnak fel adattatása végett, a’ ki egy Beglerbeget a’ maga személlyében, és a’ Budai követeket a’ Városba bé küldé; rövid idő alatt meg egygyezének a’ Városnak fel adattatása eránt; ki kérvén a’ Tsászári seregnek részére, hogy az őríző katonaság mindenestől, lovaival, fegyvereivel, bútoraival, betegjeivel szabadon el kőltözhessék; a’ mi leg undokabb tselekedete vala Hardeknek ez, hogy a’ Várnak fel adattatásakor még azt kívánta a’ Beglerbegnek figyelmetlenűl, hogy a’ Várat minél tovább lehet szerentsés nyugodalomban bírhassák. Útálatossá, sőt el tűrhetetlenné teszi Hardeket az emlékezetre nézve e’ tselekedete is, hogy a’ tzifrább ünnepi ruhájába öltözék a’ Várnak fel adattatása alkalmatoságával, lásd felőle Istvánfit Lib. XXIX. pag. 655. 31. és Oerteliust Part. I. p. 166. a’ kik ez esetet egészen le írták. Meg nyervén a’ Várost Zinán az ő szertartásaikhoz képest tett Isteni tisztelettyek után 20 foglyokat, az egész Ozman seregnek lattára, magához hívatott, és meleg vízben lábaibat tulajdon kezeivel megmosván, ditsérte, hogy a’ Török vallásért rabságjokat békével el szenyvedték, ’s kéri vala őket, hogy ebben az után is híven meg maradnának, ’s meg is ajándékozá őket minnyájokat tíz tíz arannyal. Szomorú vala 97ellenben a’ Tsászáriakra nézve, a’ kik vagy az erőtlenség, vagy más baj, vagy betegségjek miatt, az el költözésben hátra maradtak, mert a’ Törökök tett fogadásokat meg törvén, minekelötte a’ hajókra léphettek volna, mindeneket el ragadván tőlök, a’ leg méltatlanabb kegyetlenséggel ölék meg. Illyen istentelen vala a’ Török többnyire minden tett fogadásának meg tartásában!
Nehéz vólna le írni, melly keserves szívbéli fajdalommal szenyvedte a’ Tsászár Győr Városának el vesztését. Félelembe, ’s ínségbe vala ekkor az egész Magyar Ország, reszkettek a’ Pozsonyiak, és Bétsiek, a’ Törököknek vadságoktól, ’s kegyetlenségektől; méltán undorodott Cseh, ’s Morva Országi s, mert a’ hol az Ozmanok győzedelmeskedtek, nem tsak fel forgattak ’s rontottak mindeneket; hanem a’ halálos veszélyt is magokkal hordozták. Érzette ezt az időben a’ Győri Püspök, és Papság is, amannak Rákoson Soprony Vármegyében engedtetett lakó hely, míg Győr Városát ismét viszsza vehetnék az MDXCVIIdik esztendőbéli törvényeknek 39dik tzikkelye szerént. Ezek pedig Sopronba tétetének által, meg hagyattatván jószágaiknak, és jövedelmeiknek birtokokban. Nem soká maradott a’ Káptalan Sopron Városában, mert MDXCVIIIdik esztendőben, ismét a’ Tsászárnak birtoka alá esvén Győr Varosa, kéré az Ország Ő Felségétől, hogy a’ Káptalant régi birtokos helyébe, jussainak meg erőssítésével viszsza tenni kegyelmesen parantsolná. Viszsza térvén a’ Káptalan MDCdik esztendőben, maga a’ Püspök is régi helyét el foglalá.
Makszimiliánra jutván a’ birodalom, Mátyásnak halála után, sietőleg el tökéllette Győr Városának ostromoltatását 1597ben. Egybe gyűjtvén annak okárt e’ végett a’ Fő Tiszteket, tanátsot tarta, a’ Várnak ostomlása, és a’ hadnak folytatása felől. Melly alkalmatossággal némellyek Budát, mások Eger Városát tanátsolák az ostrommal való körűl vételre. Valának ollyanok is, a’ kik Pápát akarák előbb a’ Töröknek hatalmok alól ki fejteni, hogy így el zárván az ellenséget, Győrt, és Fejérvárt könnyebben lehetne az Ozmanoktól ki pusztítani, Aldobrand Zsigmond 98pedig, és Bérnstain János vitéz férfiak Győr Várának ostromoltatását javasolák, mert az által mind Ausztria, mind a’ több Német Birodalmak felszabadíttatnának a’ Törököktől való félelem alól. Igy is leve a’ dolog, mert fel bontván a’ Tábort Ovár alól, nagy serénységgel Győr Városának ostromlásához kezdének. Eggenberg Rubert, és Bernstain János, válogatott sereggel küldettetvén Győr Városának ostromi bé zárattatására, a’ kik helyeket gyorsan el foglalván, dél felől való részét az erősségnek vitézi serénységgel töretteték, még pedig megszünés nélkűl, mind éjjel, mind nappal, úgy hogy már a’ Várnak hasadozott omladozását is észre vévék. Az ellenség is hasonló serénységgel törekedett a’ Várnak meg oltalmazhatásán, és a’ Fejérvári kaput magassan fel töltvén, nagyobb ágyúknak fel helyheztetésére alkalmaztatták, a’ honnan a’ mieink nem kevés kárral lövöldöztettek. Súllyos vala Makszimiliánnak kiváltképen, hogy a’ Zrínyi serege kesőre érkezett, midőn már a’ kémek azt a’ hírt adák, hogy az Ozmanok részéről Satergin Mechmet Boszniából, és Pannoniának széleiről, nagy számú sereggel érkeznék Győr Városának segedelmére. Hogy pedig e’ roszsz hírt a’ Várat őrző Ozmanok, meg ne sejthessék, nagyobb tűzzel, és igyekezettel kezdék a’ Várat ostromolni a’ Tsászáriak. Azomban Ali Passa sem mulatott el semmit a’ Várnak oltalmazásában, sőt olly fel fuvalkodott vakmerő mérészséggel valának, hogy a’ kapukat sem zárák bé nappal, és juhaikat a’ Városnak közelebb lévő kövér bástyáin legeltették, gyakorta ki szaguldván a’ mieink felé, ’s katonáinkra, őket felől haladó erővel, ’s közzűlök a’ mint lehetett ragadozának embereket is, hogy általok seregeinknek tzéllyaikat ki tanúlhassák. Alig mult el Istvánfi szerént tsak egy nap is, hogy a’ mieinkre ki ne rohantak volna, népűnknek nem kevés ártalmával; lásd felőle Oerteliust, Lib. XXX. p. 711. 12. Nehezen szenyvedhetővé tette az ostromlást más felől, az őszi essős időnek alkalmatlansága, mellyet a’ fergeteges hideg is meg kettőztetett. El romladozván az útak is, napról napra érezhetőbb szükségje leve a’ hadi tábornak, mellyet a’ sántzolóknak 99ragadozásra való szabadságjok öregbített. El fogyván tehát a’ seregnek eledele, szükségben lévén a’ lovak is, mind abrak, mind széna nélkűl, mellyet az Ozmanok észre vettek, ’s mint hogy ők ezekkel bővelkedtek, és a’ Mechmet seregének siető közelgetését is meg tudták, dühösséggé változék vólt előbbi vakmerő bátorságjok, és semmit el nem mulatának, a’ mivel seregünket ronthatták, és emésztkették; és így nem tsak köz embereink; hanem nevezetes Tisztyeink is prédáivá lettek, az Ozmanok dühösségeiknek. Maga Bernstain is, az ostromló seregnek kórmányozója, midőn az ellenségnek fekvését, és oltalmazó ágyúinak mivoltát ki kémlélni akará, lovára késedelmesen felülni akarván, reménytelenűl öszve szaggattatott, valamint az öregebb Kinszki is, eggy vélletlenűl sátorába ki lövött ágyú golyóbis által öszve törettetett. Illy terhes, és súllyos viszontagságok között lévén Makximilián tudtára adák kémjei, hogy a’ Mechmed hadi népe, már a’ Mohátsi mezőt meg haladá, és sietve törekedik Győr Városának védelmezésére, tanátsaival élvén annakokáért meg hitt Tisztyeinek, hogy a’ szükségen kivül két féle ellenséggel ne légyen dolga, seregét a’ Dunán Komárom szigetébe által költöztette, még pedig olly szörnyű sietséggel, hogy sok hadi eszközök, eleség, melly harmad nap alatt gyüjtete öszve, ezeken kivül hajók, ’s egyebek, az ellenségnek prédáúl hagyattattak. Fel bontakozván a’ mieink, nem tsekély félelem, és rendetlenség között futamodának el Győr alól, homlieiket fel gyújtogatván. Hasznokra tudták e’ meg szaladást az Ozmanok fordítani, mert az elhagyott Tábor helyen kivül, egyéb el maradott jószágokat is elfoglalának, ’s mind a’ hadi eszközöket, mind a’ számos foglyokat nagy győzedelmi pompával vivék magokhoz által a’ Városba; a’ meg töredezett Várnak falait pedig bé foldozgatták, ostromi útainkat semmivé tévén. Nagyon el bízá ekkor magát Ali Bassa e’ gyözedelme által, mert Török betűkkel metzeté fel, hogy Győr Városát a’ Keresztyének soha többé, hatalmok alá nem vehetik. Sőt a’ Tsászári tzimert is, a’ harmintzhadi Táblával fel függesztetvén egy vas kakast 100is emeltete fel, e’ felűl írással: „Akkor veszik a’ Keresztények Győr Várát viszsza, mikor ez a’ Vas Kakas meg szóllal.“ Ez a’ magát el hitt Ali Bassa szűletésére nézve Olasz vala, hazája Szurrentin, és a’ Genuaiaknál Chióban katonáskodott akkor, midőn Szoliman Sziget Várát meg vévén, Pialis nevű Vezérje által Chio szigetét tsalárdságával meg hodolá. Rabságba esvén ekkor az említett Olasz Tiszt törökké lett, ’s annyira vivé dolgát az Ozmanok között, hogy az időben a’ leg nevezetesebb Vezérek közzé számláltattaték. Azért bízák reá a’ Törökök Győr Városának ostromát is. Annyira félelembe ejté e’ reménytelen szomorú ostromi ki menetel Rudolfot, és egész német Országot, hogy az Ozmanoknak tovább való bé rontatásoktól napról napra félve irtóztak. És így minden gondgyát Győr Várának viszsza vételére függesztette, még pedig olly eltökélléssel, hogy akár hadi fortély, akár erő, és akár melly lehető mód által történnyék, mindazáltal a’ Vár minél elébb ki vétettessék az Ozmanoknak hatalmokból, melly győzedelemnek végbe vitelére Svartzenburg, és Pálfy rendeltetének Fő Vezérűl. A’ kiket is ő Felsége magához hívatván, eleikbe terjesztette szívbéli szorongattatásait, bennek helyheztetett bizodalmát, nagy hadi böltsességeiket, ’s vitézi erejeket, az Istenhez, és az Országhoz való példás buzgóságjokat is, és Hardeknek istentelen álnokságát; és hogy reménylené az Egek’ segedelme után a’ Várnak viszsza vétettetését, hogy ha elszántt akarattal, és meg eggyező szívvel magokra válalnák annak meg vételét. Szíves buzgósággal, és serénységgel fel válalák az említett jó Vitézek a’ Felséges Királyi parantsolatot, sőt még életeket is el szánták annak tellyesíthetéséért.
Minek utánna a’ Tsászártól téli szállásokra jutának, nagy titokban tartván tzéllyokat, és a’ Tsászári parantsolatot, szorgalmatosan gyakoroltatták vala katonáikat a’ fegyverkezésben, ’s ki tanúlván azonban, Győr Várának mind erejét, mind állapottyát, mind az őrállóknak minéműségeit a’ Keresztények, és parasztók által; mihelyt Martius hónapja a’ havakat el oszlatta, mind a’ lovas, mind a’ gyalogok közzűl 101ki válogatták a’ tetszőbbeket. Svartzenburg alatt, a’ külömbféle nemzetbéliek valának, Pálfy mellett pedig a’ Magyarok, és az ezeknél kevesebb számmal lévő németek. Tsekély, és kevés vala az egész hadi erő a’ nagy tzélhoz képest; de vitézi bátorságú, és jól hadhoz készűlt. El indítván tehát a’ hadi seregét Aprilisban, szerentsére Felnémeti Máté akada elejekbe, a’ ki által Svartzenburg ki tanúlván, hogy a’ Törökök ostromoltatásokról nem is álmodnának, és a’ Várnak kapuit sem zárogattyák illendőképen, Felménetit a’ vélek való menetelre bíztattya. Azután pedig ki osztogattya vala Tisztyeinek első rendeléseit.
El érkezvén Menfő vidékjéhez estvére az egész éjj, a’ katonák’ el fáradt, testeiknek erőssítésekre engedtetett; tsendességben tőltvén azt. Midőn pedig a’ nap már világosodnék, a’ Németi völgybe ereszkedtek éjjeli helyekről, mint egy kis mértföldnyire, melly napot ott létellel töltötték. Midőn pedig Istvánfi szerént Győrtöl már tsak két mértföldnyire volnának egybe gyűjtvén, mind a’ lovas, mind pedig a’ gyalog Tiszteket, kinek kinek tudtára adaték, melly helyet foglalná el, ’s melly rendel folytassa dolgát, ki rohannyon bé a’ Városba, ki foglalná el a’ piatzot, kik vernék széjjel az ellenséget, hogy öszve ne tsoportosodhassanak; szóval kinek kinek egy jeles rajzolás által is világosíttatván tisztbéli kötelességjét elejekbe adák a’ Fő Tisztek. Ezeknek szerentsés el rendelése után éjfél előtt egy órával a’ Várost meg láták, épen arra a’ helyre érkezvén szerentsésen, a’ hol az előtt Tábori helye vala a’ Tsászári seregnek. Azt beszéllik némellyek, hogy egy Sas késéré vala népűnket, mellyet a’ katonák jóra magyaráztak, tsak azt nem kedvellették, hogy a’ hold világ igen is tiszta, és világos lévén érkezéseket az ellenségnek valami képen el ne árúllya. Ez is homályba borúlván az Egek tetszésére a’ mieink is szüntelen közelítének, még pedig a’ nélkűl, hogy az Ozmanok őket észre vehették volna. Élvén mindyáján az égi jó téteménynyel, ’s tsendesen ejtvén lépéseiket, hogy a’ ki rendeltt helyre szerentsésen eljuthatnának, Babakurt már 102a’ kapu alá érkezett, mellyet bé zárva talála.
Azon közben lest gyanítának az Ozman őrállók a’ testeknek mozgásaiból, és nagy fel szóval kiáltozának, hogy onnan minél elébb el széllednének, ha életeket kedvellik, mellyre a’ mieink közzűl, némellyek felelének, hogy ott semmi leselkedő kémek sem volnának; hanem az eleséggel meg rakott számos seregek, a’ kik hátúlról a’ Magyarok seregéről ostromoltatnának, és ha bé nem ereszteténdenek a’ Várba, halálos veszélyeket várhattyák. Midőn ezek fel szóval történnének, Babakurt ki rendelt helyét el foglalván, Lamarch is sietséggel folytatá eleibe ki szabott kötelességjét, és az egész hadi tselekedet reménység felett való szerentsével történe. Mert a’ hadi bé rontó eszközöket a’ kapu alá helyheztetvén, annak egyik fele a’ piatzra 300 lépésnyire repűle, a’ másik pedig darabokra szaggattatott, melly nagy rémítő dördűlésre az alvó ellenség fel lázzadván, ki felső, ki alsó ruhájába, ki félig mezítelen, majd a’ piatzra, majd pedig a’ Várnak őrízőjéhez egybe tsoportosodván, sietőleg kapdosának a’ fegyverekhez, más részről hasonlóképen a’ mieink is parantsolattyok szerént a’ bé rontott kapun vitézi bátorsággal rohanának bé. Babakurt Obernbrukkal Svartzenburgnak követöivel, a’ Frantzokkal, és a’ sántz ásókkal a’ piatzot el foglalák, a’ Magyarok is Örsy Péternek vezérlése alatt rohannak vala bé a’ Városba, holott balra, és jobbra a’ leg keményebb erősségeket el foglalák, a’ Tsászár, és a’ Tót Bálint nevet viselő seregekkel. Négy felé kezdődvén a’ viadal, bé kűldeték Lopes Mihály is más seregekkel, ezeknek egyik része, míg az egész hadi nép bétolodnék, Svartzenburg Vezérnek intézete szerént viadalt kezd, másik az ellenséggel küszködik, harmadik segedelemre siet, mások pedig az alkalmatosabb helyeket foglalták el. Maga pedig Svartzenburg Tökölyi Sebestyénnel ’s ki válogatott katonáikkal a’ kapunak bóltozattya alatt szemlélték a’ dolognak kimenetelét, hogy a’ hátra nyomított, vagy meg gyengített félnek, segedelmére lehessenek. A’ Kaput őrzé vala még Pálfy a’ magá Magyar, és Német seregeivel, midőn mind a’ két részrűl 103számosan el esvén, bizonytalan vólt a’ hartznak ki menetele, noha három óráig tartó verekedés alatt, néha mint egy győztek vala a’ mieink. De Ali Bassa harmintz ki válogatott Embereivel egyik kezében a’ Zászlót tartá, másikban pedig minden fedőlék nélkül olly példás vitézséggel hartzolt, hogy a’ Babakurt, és Obernbruch igazgatása alatt lévők közzűl 200zan húllának általok el, a’ hol pedig Ali Passa a’ Várnak fő Kapitánya meg hala, 60 lélektelen emberek számláltatának. El keseredvén pedig Ali Passának halálán, a’ leg dühösködőbb vakmerőségre vetemedtek, ’s oroszlánok módgyára támadák meg a’ mieinket, lássad e’ pontra Istvánfit a’ ki azt írja, hogy három vagy négy Ozmanok a’ meg vakulásig fel hevűlének, ’s olly irtóztató mészárlást tettek, hogy már öt százan futásra kénszeríttettek általok, mellyet látván Svartzenburg kérlelé Tökölyi által Pálfit, hogy a’ vígyázó lovasok, lovaikról le szállván a’ bent vérrel ízzadva dolgozó seregnek segedelmekre sietnének; ekkor Pálfy személyesen elő menvén, példát mutatott mind a’ Tiszteknek, mind pedig a’ magokat viszsza vonó katonáknak, mellyen a’ belső ellankadt erő meg ujúlván, rettentő vér ontás tőlté be az útszákat; mert az Ozmanok magokat egész lehetőséggel óltalmazák, és midőn már a’ halált lehetne képzelni el lankadó szemeikben, még akkor is ölni, és vágni törekedtek, hogy meggyőzettetve is győzedelmesek maradnának. A’ Jakosits véd erősségje felett is kemény új viadal vala; de látván Pálfinak, és a’ lovasságnak segítségre való sietéseket, azonnal megfélemlének, némellyek a’ Várba szaladván, mások pedig a’ puska port gyújtván fel az erőség alatt, a’ bólthajtásnak széjjel vetése miatt, mind magoknak, mind a’ mieinknek nagy kárt, és halált okozának. Minekutánna az ellenégnek meg aláztatását szemlélte vala Pálfy, a’ még hátra lévőknek életeket kívánta fel tartani; de azok a’ mieinkre tüzelvén, kénteleníttetek ismét fel vontt ágyúkkal őket meg alázni, mellynek erejét, és sebeit érezvén, a’ magokat egészszen el szántak, még is öldökölni akartak, mások, hogy az ellenség’ kezébe ne kerűllyenek, 104az erősségnek falairól ugráltak a’ Duna mélységébe, a’ hol temető sírjokat lelék; a’ kik pedig magokat el rejtették, vagy rabokká tétettek, vagy ha magokat védelmezték halál vala díjjok. Így jutá Győr Vára a’ Tsászárnak, és Magyaroknak kezekbe ismét viszsza, mellyben reménytelenűl lepvén meg az ellenséget, külömbféle gazdag prédákra találtak. Ő Felsége számára tartatott meg 178 ágyú, ehez tartozó szerszámokkal egyetemben. Meg haltak az Ozmanoknak részekröl, a’ puska por által meg ölettetteteken kivül 1400zan, rabokká lettek 300zan, a’ mieink közzűl is sokan el esének. Hírűl adódván a’ diadalmas Vezérek által ő Felségének, úgy mint Babakurt, és Pálfi által, a’ szép győzedelem Prágába, Svartzenburg azt is béjelenté vala, minémű jutalmakat érdemlenének a’ kűldött Tisztek. Melly alkalmatossággal Svartzenburg 100 ezer aranyat, és Husztopetz Városát nyeré Morvában ajándékúl a’ Tsászártól: Pálfinak pedig 1000 aranyat érő poharat ajánlának az Ausztriai Rendek olly jelentéssel, hogy kérne ő Felségétől a’ mi tetszenék, mellyet el hárítván magáról, azt felelé: hogy ő olly méltó dolgot Királlyának, és Hazájának jutalom nélkül is szívesen tellyesíte. Ez a’ reménytelen, ’s kiváltképen való győzedelem, mindenfelé el terjedvén, új életet adott mind a’ Magyaroknak, mind pedig a’ Németeknek, a’ kik is érette ditsőiték a’ Mindenhatónak erejét, és jól tévő segedelmét.
Eggy szomorú történet béllyegezé akkor e’ Várnak dicsöséges győzedelmét, hogy Lopes Mihály (Olasz vólt születésére nézve) egy lovas seregnek Vezérje, Svartzenburg által tömlötzbe tétettetett, mivel észre vévén, hogy pajtássai közzűl egy Frantzia nagy rakás arany prédát nyert vala, érette baráttyát titkon meg ölte, hogy az aranyaihoz férhetne, és a’ hóltat a’ ganajba temette el. Melly tselekedetéért, ámbár nagy eszköz vala a’ Várnak meg vételében, hogy még is a’ prédálási szabadság nagyra ki ne feszűllyön meg vallván tselekedetétt halálra ítéltetett, és nyilván öletteté meg Svartzenburg. E’ vala Győr Városának az Ozmanoktól, négy esztendőnél kevesebb időbéli jármok alól lett ki szabadításának rövid historiája, mellyet 105Csernovis deák verseiben, és Bokátius is jelesen elő adtak.
A’ Tsászárnak kezébe kerűlvén illy szerentsésen Győr Városa, minthogy annak ostroma, és meg vétele Svartzenburgra vala bízattatva, e’ Vár fő Igazgatójának tétettetett Ő Felségétől, melly ditsőséges hivatalt meg nyervén, semmit el nem mulatott e’ jó Tiszt a’ Várnak szépen lett ki tisztításában, ’s meg erőssítésében. Hogy pedig az ostromot, és gyözedelmet elevenebb emlékezetben fel tarttathassa a’ lakosok között, a’ 400 lépésnyire bé lövött kaput, a’ Királyi Templomba fűggesztette fel, allandó emlékezetűl, mellyből a’ nézegetők mint hogy mindenkor egy keveset eltördelnek hova tovább tsorbíttatik. E’ győzedelemnek emlékeztető jele imé Bél Mátyásnak le rajzoltatott példája szerént ez:
Fájdalmas vala a’ Győriekre nézve 1600dik esztendőben, vélletlenűl mind a’ két nagy lelkű Vitézzétől úgy mint Svartzenburg Adolf, és Pálfi Miklóstól hirtelen lett meg fosztattatása, melly kárt az egész Ország érzett, és szívesen fájlalt vala; a’ Győriek pedig annyival inkább nehezen felejthették el, mivel a’ Várost lehetőképen meg erőssítette, jeles épűletekkel ékesgette, és ha a’ Vár Fő Vezérjének élete tovább terjedhetett vólna, kétség kivül még egészszen külömböző színt vett volna magára e’ Város. Ő utánna Réder Melchior tétetett a’ Győri Várnak Fő Kapitányává, a’ ki is hadakozó, erőss, és tanátsot adható Férfi vala. Nem késvén semmit új hívatallyának által vételében, el érkezék a’ 106táborba az ostromnak igazgatására; de kevés napok mulva halálos betegségbe esvén, Német Országba viszsza tére, ’s Cseh Országban Brodánál ki múlt e’ világból. Ez időben Győr Városa tábori műhely, és Vitézi oskola vala, mert sehol sem folytattatott valami nevezetes hartz az Országban, a’ nélkűl, hogy a’ válogatott Győri vitézi sereg, éles fegyverét nem forgatta vólna. Nevezetes vala ez időben Kis Ibraim a’ Fejér Vári Török sereg között, valamelly osztálynak Tisztye, a’ ki a’ mint egy részről kegyetlen; úgy meg rettenthetetlen szívű, és bátorságú Vitéz vala. Öszve veszvén pedig valami nevezetes Jántsár Tisztel Fejérváronn, azt titkon vagy erőszakosan a’ más világra küldötte. Melly tette miatt érezvén veszedelmének közelgetését, el szökött a’ Törököktől, ’s hozzánk jöve az előtte esméretes útakon Győr Városába, a’ holott is Keresztyéni Hitre térvén, a’ Magyarok seregébe állott. Boszszonkodván a’ Törökökre, nem tsekély vérengezéseket vitt vélek véghez, sőt még a’ Budai ’s Fejérvári úttyokat is el állotta a’ maga Tisztyeinek hírekkel, és engedelmekkel, e’ tzélra kiválogatott mérész társaival, a’ mi tsudálatosabb még a’ Fejérvári külső Városokba is bé rontott, ’s a’ véle szembe jövőket le öldöste, vagy el fogta, úgy hogy sem az őrzők, sem az Aszszonyok, sem más senki bátorságban tőle nem lehetett. A’ mi leg nevezetesebb, jó módgyát ejtvén, még az éjjeli Várnak falain járó örzőket is nyillal le lövöldözte, sőt a’ bé zárott ajtók örzőinek sem vala miatta bátorságjok, mert ezeket is le szabdalván, felette sebess paripáján sérelem nélkül viszsza tére, vigyázó pajtássaihoz Kis Ibraim. Illy tettei által a’ Várnak Kapitánnya is Murates meg félemledvén, minthogy az ő életéig a’ magáét szűntelen féltette, avagy leg alább hírének, és betsülletének meg sértettetését; két száz aranyat hirdete ki jutalomúl, a’ ki ezt az Ozmanoknak ártalmas Embert valami képen ki irtaná az élők közzűl. Találkozék egy Huszáim nevezetű öreg katona a’ gyalogok közzűl, a’ ki is vakmerő el tökéllett bátorsága miatt, mások felett esméretes vala. Ez midőn Győr Várát az Ozmanoktól Pálfy segedelme által el nyerénk a’ Várnak 107véd faláról a’ Dunába le ugorván, épségben viszsza jutott az Ozmanokhoz; a’ kik előtt, hogy új jelét mutassa vitézi mérészségének, el hagyván Feleségét, ’s Gyermekeit, el szökését tettette, és Palotára által gyalogolván, tett gyilkosságával vádolta vala magát a’ Fő Tiszt előtt, melly tselekedete miatt el szökvén, kéré a’ Várnak Kapitánnyát, hogy nagyobb bátorságnak okáért, Győrbe által küldeni méltóztatnék. Nem késedelmezvén a’ Várnak Igazgatója, tudósítást tesz vala Győrbe a’ szökevény felől, ’s szerentsésen el érkezett az álnok áll ortzás gyilkós Győrbe, egy napot a’ Várnak Fő Tisztyénél töltött, estvére pedig a’ Kis Ibraim szállására kéreszkedett, kivel a’ Fejérváriakkal tett vitéz bátorságairól, és ezeknek tőle való félelmekről, midőn késő éjtszakáig bor ital között beszélgettek vólna, mellyel tele telvén végre nyugodalomra ereszkedtek, kevés idő alatt mély álmát tetteté Huszáim, mintha hoszszas útazása, és bajai miatt, nagyon el fáradott volna, ez után Kis Ibraim valóságos mély álomba merűle, mellyet figyelmetesen ki tanúlván Huszáim, meg ragadá az álnok, gyilkos nagy kését, ’s az erőss, és izmos embernek mejjét által verte, ’s az után ki szökék mind a’ házból, mind pedig a’ Városból. Haszontalan nyomozák őtet a’ mieink mindenfelé, még az erdőségekben is; de reá nem találhattak, más felől ellenben öt Komáromba menő katonákra botla a’ Tatai térségen, kikkel dühös oroszlán módgyára sokáig küszködött, ’s közzűlök egygyet meg is ölt, de a’ mieinktől számos sebekkel illettetett, és utóllyára általok istentelen feje, gonosz lelkétől el választatott, ’s Győrbe küldeték, az olly nemű gonosz tselekedeteknek örök emlékezetére. A’ szegény Kis Ibraimot pedig pajtássai szíves szánakozással temették el, a’ Fejérvári Passának vígasztalására, és örömére.
Ez után lobbana fel Botskainak nyúghatatlansága, az egész Országnak kárával. Meg károsíttatott ekkor Győr Városa is határjaira nézve; de épűleteiben nem, sőt ide folyamodék Forgách Ferentz akkor Nyitrai Püspök, a’ tanúló Kis Papságnak seregével egyetemben.
Kezekben lévén az Ozmanoknak Tisztyeink hibáji 108miatt Esztergom Városa, mind igyekezettel, mind tsalárdsággal arra törekedtek, hogy Győr Városát magoknak tulajdoníthassák, a’ mint Ens Gaspár, (Historiae Rerum Hungaricarum Suplemento, prodiit Coloniae Agrippinae, Anno MDCVIII. Oct. p. 45.) írásban hagyta. Munkában vévén, úgy mond az Ozmanok a’ békeségnek dolgát, MDCVIdik esztendőben 18dik Mártiusban, arra kérék a’ Várnak több Tisztyeit, a’ kik ötvenen valának, hogy őket tanátskozás végett botsátanák bé a’ Várba. Midőn tehát a’ mieink semmi gonosztól sem tartván a’ kaput nyittatni akarnák, észre veszi egy őr vigyázó a’ tsalárdságot, hirtelen fegyverre szóllít mindeneket, és sok ágyúzás által a’ véd hely felől el kergettettek. Illy gyönyörű példájit talállyuk leg inkább az Ozmanok hitek meg tartásának. Kik igazgaták az után Győr Városát homályban vagyon: bizonyos ellenben az, hogy e’ Városra az Uralkodó Felségeknek külüönös gondgyok vala, annyival inkább, mivel Esztergom, Visegrád, Veszprém, Buda, Eger, és Várad mind az Ozmanoknak jármok alatt lévén, Győr, Komárom, és Újvár valának a’ Tsászári, és Királyi hatalom alatt épségben, mellyek nem tsak a’ külömbféle ostromokat ki állották; hanem gyakorta gyalázatot is éreztettek az ellenséggel. Történék azonban MDCXXVIban, midőn az ellenséggel kötött békeségnek öröm napja ágyúzások között tartattatnék, hogy egy véd hely a’ rajta lévő mint egy 70 fiérfi, és aszszony Emberekkel le rogygyott; észre nem vétettetvén, hogy a’ víz által az erősségnek feneke ki mosattatott vala, és így sokaknak hirtelen halált, a’ Városnak pedig nem tsekély félelmet okozott. Egyéb aránt virágzott vala Győr Városa, még akkor is, midőn az Erdély Országiak új új szélveszekkel zavarák az Országot, noha e’ Várnak, és az Ozmanoknak öríző Tisztyei szüntelen való villongásban lévén, hol egyik, hol másik szabdalgatá egy mást. Szomorúbb, ’s nevezetesebb vala MDCXLVIIben a’ Rátz Városban támadott tűz, mellyet valamelly istentelenek okoztak; talán azok, vagy ollyan gyújtogatók, mint a’ kik ugyan az esztendőben újjolag fel gyújtván a’ Várost 175 ház 109hamuvá tétettetett, melly sanyarúságot tsak nem az egész Várost sínylett vala.
Alig építék fel a’ Várasbéliek el égett hazaikat, midőn MDCLVIban a’ Várban ismét új tűz támadott, ’s tsak nem egészen kopasz falakká változtattatott miatta. Égtek a’ szomszéd házak is, és könnyen el terjedhetett vólna bellyebb a’ Városba a’ tűz, ha a’ szél a’ sebess tűznek lángjait a’ duna felé nem hajtotta vólna. Gonzaga Lajos vala az időben a’ Várnak, ’s Pétsnek is Fő Kapitánnya, mellyet jeles serénységgel viselt vala, és a’ szenyvedett kár is tsudálkozásra méltó serénységgel helyre állíttatott. Valóban nevekedet vólna akkor Győr Városa, mind külső, mind belső ékességjeire, mind pedig erejére nézve, ha MDCLXdik esztendőben Decembernek végén, jóltévő Fő Tisztye ez árnyék világot az örökké valóval fel nem tserélte vólna. Nem hagyá sokáig Leopold Győr Várát Igazgató nélkűl, mivel az Erdély Országi szélveszek, Magyar Ország felé is zúgának, ’s valamint az egész hadnak folytatását, úgy a’ Várnak örizetét is Gróf Montekukulira bízá; melly hasznos vala ez a’ Tsászárnak részére, könnyen képzelhetni abból, mivel a’ Törökök MDCLXIIIban rettentő nagy számmal tódúlván Magyar Országra, tetemes károknak terjesztésekre törekedtek; de majd hoszszas tanátskozásaik, majd az útnak alkalmatlanságai el zárák őket kedves Hazánknak pusztításától: a’ mint Vagner le írta vala. Mert nem határozá még egészlen meg a’ Vezér, ha Bétset, vagy a’ Tábort kezdgye e’ először is ostromlani? Hogy pedig először is Győr Városára tszélozott, számos hajói, ’s egyéb hadi készűletei nyilvanították; de a’ jól tévő essőzés őtet ebben meg akadályoztatta, és így Győr Várát el hagyván, Újvárra rohanának. Szerentsésen meg gázolván itt a’ Törököket Gróf Montekukuli, sok ideig viselé fő igazgatói hívatalát, még pedig mind a’ Magyaroknak, mind a’ Németeknek, tellyes meg elégedésekkel; az alatt igyekezetét a’ Várnak meg erőssítésére is fordította, mellyet akkor a’ dühös ellenségnek szomszédsága kiváltképen meg kívánt. A’ Fejérvári kaput pedig, mellyen Svartzenburg bé vezette diadalmas népét, új védelmező helyekkel 110erőssíté meg. Egy bé alkotott márványkőbéli írat által kivánván az olvasoknak eleven emlékezetekben fel tartani tettét e’ szavak által: Imperatore Leopoldo Cćsare semper Augusto, Hungarić, ac Bohemić Rege, Archi Duce Austrić, Supremo Capitaneo Jaurinensi, Locorumque adjacentium, Rajmundo Comite de Montecuculi, Aurati Velleris Equiti, dicti Imperatoris intimo Consiliario, Ejusdemque Armorum Generali Locumtenente, et Campi Mareschallo, Consilii Bellici Prćside. Nec non supremo rei Armamentarić Prćfecto &. Munimentum istud, hoc primum anno, muratis mćnibus ad perfectionem deductum fuit, Valla, et Loricć instauratć, interna, externaque opera quam plurima adjecta, adversus hostiles accessus optime instructum. Directore Francisco Barone de Wynies. Dictć S. Cćsareć Majestatis Colonello, a Generali in genere Anno MDCLXXI.
Még az után sem szűntek meg a’ Szent Márton hegye felől való Várnak erősségeit öregbíteni, és tökélletesíteni, mellyet Gróf Montekukuli mintegy előre el látván, avagy kezdeti jeleit érezvén, a’ támadandó zűrzavarnak. Mert azon törekedtek akkor némellyek, hogy mind azokat az erősségeket, mellyekben Német őrízők volnának, az Ozmanoknak segedelmével akár erő, akár hadi fortély által ki tsavarván, hatalmok alá hódíthassák. Meszsze is haladának már tzéllyoknak ki munkálásában, és az a’ nap is meg vala MDCLXXVdikben határozva, hogy némellyek a’ Várba szép szín alatt bé menvén, valamelly kapu őrzőit meg öllyék, és a’ külső alattomi ostromlókat bébotsátván, a’ Várat minden hadi eszközeivel, ismét az Ozmanoknak birtokokba helyheztessék. De mind a’ Német, mind pedig a’ Magyar öríző Fő Tisztek szemesek lévén, hamarább nyomába akadtak a’ veszély ki gyúlladásának, mint sem a’ tzél el sülhetett vólna, melly Hardeknek istentelenségénél is veszedelmesebb lett vólna. Ki tanúlvan azonban a’ Haza árúlókat, érdemeikhez képest bűntettetének, hogy a’ hasonló gonoszokra nézve példa adattassék. Nyóltz békeséges esztendő derűle fel a’ Győriekre e’ szélvész után, midőn Szoliman 111temérdek egybe gyűjtott, és Győr felé indúltt hadi serege miatt új félelmet, ’s veszélyt érzettek Hónykokhoz MDCLXXXIIIdik esztendőben közelíteni, mert az Ozmanokon küvűl sok felé, és szélesen vezeté már Tökölyi is katonáit, ’s Füleket esztendővel az előtt hatalma alá hajtván, magát mint Magyar Országnak Királlya, úgy kezdé vala viselni. Ez alkalmatossággal az Ozmanok Tsászárja 200 harmintz ezer katonákat állíta fel, rész szerént Hazánknak, rész szerént pedig az egész Római birodalomnak el nyerésére. Bizonytalan vala ugyan még ekkor hová, és ki ellen fogja az Ozmanok Tsászárja seregét egyenesen indítani? Azonban parantsolattya érkezvén Lotharingiai Károlynak Ő Felségétől Újvárnak ostromlására, alig kezdé e’ Várnak santzolását, midőn már a’ hadi tanátshoz az el félemlítő hír sietőleg érkezék az Ozmanoknak felette nagy seregéről. Minekelőtte tehát a’ Vezér e’ nagy seregével el érkeznék, parantsoltatott, hogy népünket a’ Duna, és Vág közzé vezetné el. Innen várván el, hova fog az Ozmanoknak mérges özöne széjjel terjedni. Mindenek azt vélték, hogy e’ nagy roppantt seregével Béts, vagy Győr Városát fogná ostromolni, melly végett Győr, Komárom, és Károly Vára, tíz napok alatt a’ leg lehetőbb szorgalommal erőssíttettek. Meg értvén azonban a’ Vezér felől a’ ki azt mondotta vala, hogy annak a’ nagy seregnek tsak Béts Városa lehetne illendő jutalma, lehetett valamenyire tzéllyáról ítélni. Mindazáltal minden erejét Győr Várának erőssítésére fordítá Lotharingiai Károly a’ mint Vagner írja, Libro VIII. p. 584., mind addig míg a’ Várost a’ fenyegetődző nagy erőnek, vagy ki állására, vagy meg alázására alkalmatosnak nem véllé. Mihelyt pedig a’ Vár jól, és bizodalmasan meg erőssíttetett, azonnal tábor helynek választásáról tanátskozának. Némellyek a’ Csalóközi szigetbe, mások pedig Rabtza mellé tanátsolák a’ tábor helyet; de Károlynak egygyik sem tetszett; hogy tehát félelmet ne gyaníthasson az ellenség Rába közét, vagy Rába fél szigetét választá ki, mellyen mindnyáján meg is állapodának, és így a’ Tábor helyet ki mérvén, homloka a’ 112tábornak Rába felé vala, jobb dereka a’ kónytó felé, hal része Győr felé, hátrúlról pedig Rabcza vizétől zárattatott bé. Ki mérvén e’ szerént a’ tábor helyét, mint hogy a’ katonáknak egy része, a’ tatároktól meg támadtatott, nagynak is találák azt. Észre vévén azonban az Ozmanoknak egész seregét, melly délig mozgás nélkűl vala; dél után pedig két részre szakadván, egyik része duna felől, másik része pedig Szent Márton hegye felől való széles térségen egészszen el terjedvén, azt véllhette az ember e’ nagy sokaságnak szemlélésekor, mint ha egész napkelet ide érkezett vólna, mind lakosaival, mind kintsével, mind pedig marháival. Mind ezeket a’ félelmet terjesztő sok seregeket, a’ leg tsendesebb vitézi bátorsággal nézte vala Lotharingiai Károly, és úgy folytatta igazgatásbéli tanátsadásait, ’s olly vidám kedvel, és eltökéllett szívvel, mint ha az öldöklő nagy sereg ő reá nem is tartozott vólna. Leg először is Győrt helyheztette jó rendbe, és a’ bent lévő két ezredhez 13 sereget ada, hogy benne 9 ezer örsző sereg lenne, az ellenségnek tartoztatására, Vallist nevezvén ki Kroynak távól létében igazgató Vezérűl. De az Ozmanok’ Vezére Győrt el mellőzvén Béts felé siete, a’ honnan kevés idő múlva, gyalázatosan viszsza verettetett. Melly Bétsi ütközetnek ideje alatt szorgalmatosan fáradoztak a’ Győriek, a’ Vár körűl való menedék helyeknek bővebbítésében, úgy véllekedvén, hogy ha a’ Bétsiek szerentsétlenek lejéndenek, az egész erő ő ellenek fogna dühösködni. Mert ámbár Bétset reménylette Szultán lakó helyűl magának; de ha ezt, meg nem nyerhetné, Béts után méltóbb helyet kevély gőgjéhez képest alig vadászhahatott vólna büszke kivánsága Győr Városánál. Ki küldvén tehát a’ Várból a’ gyengéket, és tehetetleneket, olly állapotba helyhezteté ö a’ Várat, hogy hoszszú és kemény ostromot is ki álhasson. E’ dolognak folyása alatt kegyetlenűl meg veretteték Béts alatt Kara Mustafa a’ Keresztényektól, ’s futásra kénszeríteték, ’s öt egész óráig nyargalt féltében. Itt ismét egybe tsoportosodván tábort akarának verni, hogy vagy Ó Vár, 113vagy pedig Győr alatt a’ gyalázat helyett diadalmat nyerhetnének: de olly igen meg félemledve valának, hogy ha a’ mieink egygyező szívvel ’s magyarosan meg markolták volna a’ fegyvert, dühös ellenségeik ellen, egy lábig vagy leapríthatták vólna, vagy leg alább széjjel vervén, meg szabadúlhattak vólna, kevély nyughatatlankodtató kártékony ellenségjektöl. Meg vallotta azt Győrben maga János Lengyel Király is, midőn Pozsonyból Jakab fiával a’ Várat, ’s annak fekvését, vizeit, és erősségeit tsudálva szemlélgette, sajnálván késedelmezését, az ellenségnek tovább való üldözésére nézve, melly a’ Németek, és Lengyelek között való véllekedésbéli külömbözésből származott. Ki verettetvén a’ Török, ugyan abban az esztendőben Esztergomból, Újvárból, Budából, és ezeknek vidékjeiről jó meszszeségre, meg szabadúlának minden ellenségeskedési szenyvedésektöl; de nem a’ haza árúló áspis kigyóktól, mert kevésbe múlt, hogy az Ozmanok birtokokba nem süllyedett Győr Városa. Ugyan is midőn Lotharingiai Károly a’ Tsászári népet, Újvárnak ostromlására készítette, hogy azt meg vévén útat készítene Buda Várához. Azomban ki kémlélvén álnokúl az Ozmanok a’ Tsászáriaknak szándékjokat eltökéllették, hogy Seraskiér Esztergomor kemény erővel ostromollya, más felől pedig Győr Várát árúlók által, kintsel kerítsék hatalmok alá, melly gonoszságnak végben vitelére meg vevék az akkori meg aggott jó Vitéznek Müller Dánielnek lelkét, ’s el is rendelék titkon egy más között, hogy négy ezer válogatott Jantsárokat, éjjel hamarabb bé botsássanak a’ Várba, mint sem az őrző katonák fegyvereikhez kaphatnának; de az ostromló erő Häusler Vezérnek seregével szembe találkozván nagy még átalkodással viaskodtak Győr Váráért, mellyben az Ozmanok, a’ Tsászári Vezér népének vitézségjek által, noha mind a’ két felől sokan el estek vala, tsak ugyan viszsza verettettek. Müller pedig nagy gonoszságja miatt lelki isméretétől vádoltattatván agyon lőtte magát. Illyen következése van az istentelen maga hasznát vadászó Haza fel adásnak! Ki írtatván pedig azután a’ Haza árúlóknak 114gyökerei, meg pihene Győr Városa is a’ rongáló ellenségeskedésektől. Szemlátomást gyarapodék már annak utánna, mind a’ lovasokra nézve, mind pedig azoknak előmenetelekre tekintvén; mert a’ közönséges árúlható eszközökön kivűl, barom marháknak, lovaknak vásárát, és piatzot állítottak fel, a’ mellyre olly sok Emberek öszve gyülekezének, hogy az időben Hazánkban sehol hozzá hasonlítható sokadalmak, vagy vásárok nem vóltak Kevés idő múlva, új színt veve magára a’ Királyi Város, ’s öszve hasonlíttatván régi voltával, alig esmérhették meg új virágzásában, olly díszes, gazdag, és pompás léve, mind épűletlyeire, mind az útzáknak tisztaságára, és azoknak ki rakott tsínosságára nézve. Meg újjúla kiváltképen e’ Város, Rákótzi zendűlésének le tsendesitése után, midőn Jószef halálakor, Pálfy Jánosnak szorgalmatossága által az áldott békeség meg szereztetett Honnyunkban. Mert olly bátorsággal, ’s szerentsével menének elő a’ Magyarok Rákotzi alatt, hogy a’ mezőséget ’s falukat is széjjel vervén, az őrző lovasokat ki pusztították, a’ szőlőket pedig adózóvá tették, sőt a’ külső Várost tevék már tzélúl a’ fel zabolásra, melly Rába, és Rabtza között meszsze terjede. Ugyan is meg jelenének a’ Váras alatt, mint egy ezer lovasok, és gyalogok alattomban, mellyet a’ mezei vigyázók észre vévén jelt adának repűlő tűz által a’ Várbélieknek, melyre a’ Magyaroknak akkori Vezére Tóldi, seregeivel tsendesen szagúldván, meg állapodék a’ Bétsi Kapunál. Jelen vala már a’ prédáló sereg, midőn az ágyúk ki süttetvén Tóldi az ütközetre ki szóllíttaték. Hamarább is tamadák vala meg a’ prédáló sereget, mint sem ezek a’ Városból való kijöhetést vélték vólna. Kemény verekedés támadott a’ két fél között, mint hogy ezek az útakat nem tudták, ’s reménytelenűl olly nagy erővel meg előztetve valának, kénteleníttettek félre nyomúlni; el vesztették ekkor Rákótziak ízeletyeket a’ tovább való prédálásra, ’s minden kedvek el enyészvén, nem is bántották többé e’ Várost; esztendővel pedig az után MDCVIIIban Trentséntöl nem meszsze, egész a’ földig meg aláztattak, sőt nagy részént meg is 115ölettettek. Győr Városának régibb fekvéset, lásd Pighius Istvánnál, Hercule Proditio p. 125. edit. Colonien. MDCIX. in oct. az ő útazásának le írásában, és Tolliusnak munkáiban, Epistola Itinerar. V. p. 145. seqq.
A’ Városnak mostani fekvése.
Egybe hasonlítván e’ Városnak egész tekéntetét, és külső méltóságát a’ régivel, azt mind szebbnek, mind nevezetesebbnek tapasztallyuk, erősségei a’ régi alapra építtettek; de gyakorta meg újjíttattak, és az épűleti mesterségnek újjabb szabásaihoz vagynak alkalmaztatva. Erőss, és nagy falak kerítik minden felől a’ Várast, mellynek alapja négy szegeletű kemény kövekből jó magosságnyira építtetett, hogy a’ víz az óltalmazó kő falnak ártalmára ne lehessen: belőlröl is négy szegeletű kőveket mutogat. A’ Városnak illy erőss külső falain, nagy, és tartós védelmező helyek vagynak alkotva, mellyek között három leg magossabb, és nevezetesebb, nap keletre, nyugotra, és északra; nappal ezek ki nyitva állának, éjjel pedig a’ vigyázók számokra rendeltettek, hogy ha az ellenség közelítene, vagy belől a’ Városban valami szerentsétlenség történnék, tűzi lövés által jelentenék, a’ közelgető veszedelmet, ’s valamint a’ Városban vélletlenűl ki ütő tűz támadást is. Egyéb aránt a’ körűl való erősségek jelesek, és tartók, mellynek falait egy felől a’ Duna, más felöl Rába vize follya körűl. Leg nevezetesebb vígyázó helye Győr Városának az a’ magas, új, és díszes nagy torony, melly a’ külső Városba vezet, és a’ Városnak költségével építtetett 1795dik esztendőben. A’ Városnak három kapuja van, ezek között leg nevezetesebb a’ Vas kapu, azt most Bétsi kapunak nevezik, mint hogy arra mútat útat, második a’ Fejérvári, vagy puszta kapu, mint hogy a’ Győri térségre vezet; harmadik pedig a’ vízi kapu. Leg erőssebb a’ Bétsi kapu, mellynek tetején a’ Tsászári tzím, és az a’ felűl írat van, melly már fellyebb elő adattatott. Itt van fel jegyezve az MDCLXXik esztendőbéli nagy víz fel dagadása is e’ betűkkel. Anno MDCLXX. Me. XI. A. az az Aprilisnek 11dik napján.
A’ Kapu alatt vagyon a’ bé menőnek jobbja felől az 116az erőss fogház, mellyet annak építője nevéről, Ivános házának neveznek. A’ második dél felöl való kaput, eredetétől fogva, három féle névvel illették, Fejérvári kapunak, mint hogy Fejérvárra vezet, puszta kapunak, azért mivel a’ Győri pusztát szemlélteti, Szent Kapunak pedig azért, mivel a’ Szent Márton hegyének ellenébe építtetett, és ezen szoktak, a’ bútsúi szent áhétatoságoknak folytatásához a’ nevezett helyre ki járni, e’ kapun ronta bé Svartzenburg, és Pálfy midőn az Ozmanoktól Győr Várát szerentsésen viszsza foglalták.
Belső része a’ Városnak, a’ kimiveltt épűleti ízléshez alkalmaztatott: közepén vagyon a’ Város piatza, négy szegeletre alkalmaztatva, ’s tágasan ki terjesztve, a’ Boldogságos Szűznek képével fel ékesíttetve, mellette a’ Városnak közönséges kúttya, a’ nap keletről való óldalon pedig az őrálló ház, Hauptvache jeles épűlettel készítve, alatta pedig a’ setét fogház, melly hajdan a’ Törököknek készíttetett. Úrszái pedig a’ nagy Városiaknak módgyok szerént ki rakattattak. Belső épűletei Győr Városának jelesek, és alkalmatosak, de nem magossabbak, mint az erőségnek kő falai, hogy az ellenségtől tűzzel ostromoltattatván, azt hirtelen fel ne égethesse. Egyedűl a’ Vár, (most Püspöki Kastély) és a’ Szent Egyházak haladgyák felűl az erősségi kő falakat. A’ Vár mellett van a’ Királyi most Káptalanbéli Szentegyház; régi, de nem kis mesterséggel építve, mellyet Gróf Zichy Püspök igen méltóságosan meg újjíttatott. Valóban a’ külső Országi márványból készűltt Óltárok, és drága ’s kiváltképen díszes festések, mindenektől méltók a’ figyelmetes meg nézésre, ’s nem közönséges érzékenységet indítanak a’ szemlélőben. Több nevezetes szent Éreklyéi között díszeskedik a’ Szent László ezüstös feje koponyájával, mellyet Demeter Püspök Erdély Országnak Magyar Országtól való elválásakor, mint hogy Váradon Szent László által Boldogságos Szűz Máriának tiszteletére építtetett híres Templomból, Rákotzi György Várat építtete, ’s fel ásván a’ több tetemek között Szent Lászlónak feje koponyáját is, magához vette, ő tőle pedig el hozá Demeter, vólt 117Erdélyi Püspök, ki MDVIIIban Győri Püspökké, MDXben pedig Kalotsai Érsekké tétettetvén, a’ Szent Koponyát MDCban Győrbe helyheztette, a’ Káptalannak gondoskodására bizván azt, melly a’ Boldogságos Szűznek igen nevezetes képével, ’s több ritkaságokkal olly erőss, és állandó helyen tartya, hogy a’ tűz azoknak ártalmokra épen nem lehet. Itt vagyon a’ Fejérvári bé lövött kapunak fele is, mint nevezetes régiség fel függesztetve, melly győzedelemnek emlékezetére, minden esztendőben husvét hetfőjén nagy pompával, vala a’ háláadó Isteni tisztelet; de már többé nem tartatik. Azon helyen pedig, hol az Ozmanok meg futamtattak, és a’ kő falaktól rész szerént le ugrostak, rész szerént le taszíttattak, egy német, és magyar ditsőítő lelki tanítás szokott minden esztendőben tartattatni.
E’ Királyi Szentegyházon kivűl leg régibb itten a’ Sz. Ferentz Szerzetebéli Atyáknak Templomjok, melly hajdan a’ Törökök által, mint hogy ők a’ képeket tellyességgel nem szenvedhették, ki pusztíttatott; most egy toronyal, és szélesen terjedő klastromi épűlettel díszeskedik. Ez után következik a’ vólt Jézus Szerzetebéli Atyáknak Szentegyházok, melly 1654dikben szenteltetett fel, és Klastromjok két magas tornyokkal, verő órával, és szépen meg egyező hangzású harangokkal díszeskedve, mellyet Iidik Ferdinánd állíta fel itten, és leg közelebb 1707ben tsínosan meg újjíttatott kívűlröl. Vólt nagy épűlettyek a’ piatznak dél felől való oldalán vagyon, mesterséges munkával készűlve, és egy igen díszes Boldogságos Szűz Máriának képével fényeskedik; maga az épűlet három emeletre építtetett, ’s a’ piatznak deli szépségét kiváltképen ékesíti. Egy részében most a’ deák Oskola vagyon, ’s szépen virágzik. Emlékezetet érdemel ennek mostani helybéli Igazgatója Fő Tiszt Balog György Kanonok Úr, a’ ki mind a’ kis Papoknak, mind az Ifijúságnak, mind pedig a’ tudómányi előmenetelnek hathatós elő mozdítója. Ide származtak annak utánna MDCXVIIIdik esztendőben a’ Kármeliták, a’ kik MDCCXIIIIdik esztendőben, kezdettek mostani Templomjoknak építtetéséhez, és azt MDCCXXIben 118egy toronnyal szép magos bóltozatokra, és e’ Szerzetnek Romában lévő Szentegyházának hasonlatosságára építve, el is végezék, a’ Bétsi Kapuhoz közel helyheztetvén azt. E’ Szentegyház is meg újjíttaték kivűlről 1797dikben, és felőlröl ez írat tétetett emlékezetéűl, Vetus Religiosi renovarunt. Az Urzsulina nevet viselő Apátzák is méltó helyet foglalának itten MDCCXXVIban, Klastromjokat a’ Templommal együtt Győr Városának északi szegeletébe helyheztetvén, holott a’ Városi lármától tsendesen vagyon, még a’ raboknak is vagyon egy Kápolnátskájok nem meszsze a’ Bétsi kaputól, a’ raboknak fogházai, és a’ tömlötztartónak háza között építve. A’ zöld piatzon pedig a’ Szent Háromságnak jeles képezete e’ kőbe metszett írattal. Pani Angelorum Incorruptibili Carolus VItus Romanorum Imperator Austriacus Regni Apostolici Conservator, Lśsam Adorationis Causam Correctis Seductorum audaciis, Perpetuś Deprecationis monumento. Ad expiandam offensi Numinis iram. Ex avita pietate restitui jussit An. salut. MDCCXXXI. Mert történt annak előtte itten, hogy némelly rab, szabadulását keresvén, az Úr Testét magával viselő Papi személyhez futamodott, sőt ahoz kapazskodott, ’s mivel pedig mások által erőszakosan el vonattatnék attol, tőrtént, hogy az Úrnak Teste földre húllván lábakkal gázoltatnék; ennek okáért Károly Tsászár a’ mennyire lehetett, eleget kivánt tenni, a’ mint ki tetszik az elő adott írásból.
Nevezetes épűletek továbbá a’ Püspöki Kastély, és némelly káptalanbéli Uraknak házaik, mellyek a’ Királyi, most Káptalanbéli Szentegyházhoz nem meszsze vagynak, leg inkább abban az útszában, melly a’ vízi kaputól a’ nagy Templom felé vezet, hol a’ Krisztus testének képe is látszatik igen jeles mesterséggel alkotva. Nevezetes vala itten MDCCXdik esztendőben hogy Eugenius Hertzegnek Belgrád Várát meg nyervén, az akkori Római Pápa, egy kalapot, és kardot ajándékozott, mellyekkel itten nagy pompával a’ nevezet Vitéz ditsőíttetett. MDCCLXXIVben pedig Papi Jubileumot tartván, e’ Káptalan Templomának meg 119újjítója Gróf Zichy Püspök ugyan ez alkalmatosággal meg ditsőűlt Mária Therézia Királyné által a’ Szent István Rendgyével, és egy tulajdon kezeivel készített püspöki ruházattal ajándékoztatott vala meg, melly örvendetes nap emlékeztető pénzel őrökösíttetett, a’ mellyen e’ kegyes Püspöknek képe, a’ Szentegyházban tartatik emlékeztető tiszteletére. Nevezetes épűletek továbbá a’ Királyi ház, mellyet az elött Tsászár házának neveztek; nem külömben a’ Város napkeleti kerítésének részénél épűltt fegyverház, mellyben mindenféle nyilak, hadi fegyverek, olly számmal, és móddal vagynak el rendelve, hogy kevés idő alatt nehány ezer embert fel lehet belőle fegyverkeztetni. A’ puska por tartó házak pedig olly mesterséggel készíttettek, a’ föld alatt való bólthajtásoknak tágas üregjeiben, hogy azoknak a’ tüzes golyobisok; ha sokáig ostromoltatnának is, kevés ártalmat okozhatnak. Első nevezetes épűlet az újjabbak között Gróf Zichy Püspök által Mária Thereziátol meg vett Vár, mellyet maga, és az utánna következő Püspököknek számokra lakásúl úri módon el készittete. Egy szép Kápolna, és Torony, ’s verő óra is vagyon e’ rezidentziába. Ezek után következnek, a’ Vármegye háza, a’ Franeiskanusok útszájában, hajdan a’ Szent Márton Apáturságnak lakó helye. G. Eszterházy, G. Balassa, és G. Zickyeknek, ’s G. Vitzainak Palotáik, a’ két kaszárnyák, és a’ Bárány Vendég fogadója, melly a’ P. Paulinusoknak Pápai Konventjekhez tartozott, nemes szabadsággal, és fundamentomábúl 1778. tájban újjra fel állíttatott, ez lévén egy Vendég fogadó Győrnek belső Városában, ’s a’ t. Nevezetes, és tágas épűlet továbbá a’ Vározháza is, hol a’ V. Tanáts a’ ki rendeltt napokon egybe szokott gyűlni, a’ kebelekben lévő közönséges ügyeiknek elintezésekre, és a’ gonosz tévőknek meg zabolázásokra. Meg jegyzést érdemel Győr Városában az is, hogy itt a’ Tanáts két féle vala, Katonai, és Polgári, a’ Városnak hajdani szabadságaihoz, és szertartásaikhoz el intézve. A’ Városon kivül leg nevezetesebb az újj Város, melly a’ belsőtől tágas térség által választatik el; az elött itt vala a’ külső Városnak háza, melly 120azért rontatott vala el, hogy az ellenségnek lappangó helyet ne szolgáltatna. E’ külső Városnak négy hoszszabb útszái vannak, Rába, és Rabtza között, az épűletek kitsinyek, és könnyen el ronthatók, hogy szükséges időkben hirtelen széjjel bontattathassanak. Ez új Városban öt Templomok vagynak, első, és leg nevezetesebb a’ Katolika Szentegyház, második egy kisded toronnyal ékesíttetett kerekded Templom, mellyben tsak némelly alkalmatosággal tartatik az Isteni tisztelet; harmadik a’ Görög templom egy szép toronnyal, és verő órával. Negyedik az Evangelikusoknak Templomjok, mellyhez két Prédikátort tartanak a’ lakosok, ezek közzűl egyik a’ magyar, másik pedig a’ német híveknek Pásztora. A’ Templom alap kövére, egy tzín táblára ezek írattattak:
Deo Optimo Maximo Sacrum Tolerantia Christiana.
Josephi IIdi Imperatoris, & Regis vere Apostolici Imperio Sapienter. Constituta. Ecclesia Evang. Aug. Conf. Jaurinensis Post 34. Annorum Cessationem, Anno MDCCLXXXIIItio Mense Aprili. Liberum Religionis Exercitium nacta in fundo munimenti olim aggere cum adsito inter amnes Rabam, & Raptzam Tractu in Prćsidio militari, consensu summi Principis Pii, Felicis 1500 Rfnis empto, Ecl. Inspectore Nob. Alexandro Toth. Proinspectore Nob. Josepho Matkovits, Ministris autem Mathiś Ráth Hungarico, & Michaele Frajtag Germanico.
Oratorii.
Collatis singulorum Ecclesić Membrorum sumptibus die 28va Aprilis Anno M DCC LXXXIV cćpti. Hunc lapidem fundamenti loco poni voluit die 1ma Junii MDCCLXXXIV. Manu Excellentissimi Hćrois Sigismundi L. B. a Gemmingen de Hornberg, S. C. R. & A. Majestatis Camerarii, Ordinis Militaris Regii Theresiani Fquitis, Campi Mareschalli Locumtenentis, & unius Legionis pedestris Ordinis Colonelli. Ötödik a’ reformátusoknak Templomjok, a’ kik tsupán Magyarok. Meg tisztelő emlékezetet érdemel itten néhai Győri Doctor Molartz, a’ ki még életében tulajdon költségével, egy Ispotályt építtete a’ 121szegényeknek számokra, mellyben számos betegeket tulajdon költségén táplált vala, halála után pedig többet hagyott, ez igen ditséretes tzéllyának fel tartására 7000 forintnál, sőt ugyan ez ispotályban patikát is állíttatott fel, melly igen nemes tselekedetéért méltán meg érdemlette, hogy a’ késő következendőség is tiszteletben tartsa emlékezetét. Könyv nyomtató ház is vagyon Győrben, méllynek sajtója alól számos magyar könyvek kerűlnek világosságra. Nevezetes vala az, Szászkinak idejében itt nyomtattatott közönségesen használó könyvekröl, sőt a’ Győri Kalendáriomról is az elött; de már most más könyvnyomtató Urak ebben a’ Győrit meg előzik. Patika Győr Városában kettő van, Selyem mivelő ház pedig egy, melly hajdan a’ Városnak serháza vala, most pedig a’ körűl belől termő selyem fonalak készíttetnek benne, öt Vásárjai nevezetesek. Még a’ Zsidóknak is van Győrben zsinagógájok, melly után nevezetes még a’ Sóház, Harmintzad, és a’ Postaház. A’ Városon kivűl vagyon még a’ dunántúl, Révfalu, és Pataháza, a’ Fejérvari kapun kivül pedig a’ tsűrök, majorok, és gyümöltsös kertek vagynak, hol barom, és egyéb apróbb marhák tartattatnak; gyenge épűletekböl készíttetve. Mezejek a’ Győrieknek mind búzával, mind borral kiváltképen gazdag, leg nevezetesebb hely a’ Városhoz nem meszsze, az úgy nevezett Szabad hegy, melly itten leg kedvesebb multató hely, birtokosa a’ Város Plébánusa. Leg jobb bort teremnek pedig azok a’ szőlö hegyek, mellyek a’ Szent Márton hegye óldalán miveltetnek. Szűretet jókor tartanak a’ Győriek, hogy az essős időtől meg lepettetvén, hirtelen el ne rothadgyon termések. A’ mi a’ Várasbéli szükséges életnek eszközeit illeti, kiváltképen bővelkedik Győr mindenféle meg kívántató eleségekkel; fogyatkozást szenyved ellenben, a’ jó vízre nézve, ’s a’ levegő sem kedves minden idegeneknek, mellyet a’ lakosok mindazáltal könnyen el szenvednek. Özszel, Tavaszszal itten gyakorta nagy köd uralkodik a’ Város körűl, nyárban pedig a’ sok párolgás, a’ napnak hévsége által meg gyúlladván, ártanak a’ vérnek, és ez az oka, 122hogy itt a’ forró, és más féle hideglelések gyakorta uralkodnak. A’ Városnak lakosai külömbfélék, Magyarok, és Németek, a’ Magyarok katonás természetűek; ambár nem egészszen él már ma a’ Győriekben ama régi nevezetes vitézi bátorság, ’s el szántt akarat; mindazáltal most is mások felett való, mellyet mind neveltetések, mind vólt katonai móddal szokott temetkezések, mind a’ régi Eleiknek viseltt dolgaik által való fel élesztetés okoz.
Lakosai a’ Királyi Városnak többnyire katolikusok, ’s magyarok, németekkel, ’s kevés rátzokkal, és tótokkal elegyítve, rész szerént kereskedés által, rész szerént külömbféle kézi mesterségeknek űzese által, leg többen pedig föld miveléssel élnek. Termésbéli vagyonnyaik nevezetesek, piatza jó, és óltsó, ’s a’ természetnek külömbféle javaival sok Városok felett meg áldattatott Győr Városa, fája szűken van, mind épűletre, mind tűzre, de más javakkal eléggé bővelkedik.
GYŐR. Szolga Győr. Szabad puszta Veszprém Vármegyében. földes Ura Hunkar Uraság, a’ kinek különösen jó ízléssel épűltt Kastéllyával ékesíttetik, fekszik Szombathely, Bársonyos, és Aszár között, határja nem nagy, de minden javakkal bővelkedik, tsak malma nintsen.
