KASSA.
KASSA. Cassovia Kaschau. Kossicze. Szabad Királyi Város Abaúj Vármegyében, és Magyar Országnak felsőbb részében a’ legrégibb, ’s leg nevezetesebb ’s Fő Város. Fekszik Hernád vize mellet, lapos és kies térségen, külömbféle hegyektől nem meszsze, tetszőleg helyheztetve, Bárczának szomszédságában, Eperjesről 4, Egerhez 12, Budához, és Pesthez pedig 33 német mérföldnyire.
EREDETE.
Nevezetének eredetéről külömbféle képen véllekednek az Írók, némellyek a’ Kvadúsoktól, e’ német szótól, Quardau, az az Kvadusok’ mezeje, a’ Kaszszától, vagy Gázától nevezik. Bombárdi pedig Kásafalvától, ollyformán mint Búzafalva neveztetik a’ búzától, ’s azzal akarja hítelesebbé tenni véllekedését, hogy IMRE Királlynak diplomájában MCCII. Kasafalviaknak neveztetnek a’ lakosok. E’ Városnak eredetét Turóczi mintegy 1143-dik esztendőre határozza, és azoknak a’ szászoknak tulajdoníttya, kiket magyar Országba, és Erdélybe, második GEIZA hívott vala. Mások ellenben azt állíttyák felőle, hogy két faluból származott légyen, mellynek eggyike alsó, másika pedig felső Kassának neveztetett. Székely pedig Magyar Kronikájában így ír Kassa felől a’ 150dik lapon: „Továb-„bá egyébféle Németekkel „építtette Nagy Bányát, „Kassát, Eperjest, Bártfát, „Szebent, Lőtsét, kiket „mind azért miele, hogy „ezekből Erdélységet, és „Pannoniát bírhatná: de „meg tsalatkozék mint jám-„bor véllekedésében, mert „ezekkel mind a’ Magyaroknak szolgála. Mert mi-„helt a’ Magyarok ismét „másodszor Hunniából ki „jövének, azon helt ezek „mind Németestől a’ Ma-„gyarok birodalma alá ju-„tának.” Lehető ugyan, de ekkor még Kassa, ’s a’ több említett Városok is, tsak hadi készület képen építtettek, ’s annak utánna öregbűlésnek idővel lassanként. Minthogy Íróink e’ Városnak eredetét világosan, és bizonyosan meg határozva fel nem jegyzették, nem 297lehet egyenesen meg határozni, kivévén, hogy e’ Város, IMRE Király alatt, már a’ nagyobb Városok közzé számláltatott, és kő falakkal is körűl vétettetett. Ötödik ISTVÁN alatt pedig földekkel meg ajándékoztatott. Némellyek a’ Városnak meg erőssíttetését 1290-dik esztendőre határozták; de inkább vélhető, hogy 1241-diktől 1244-dikig tartott Tatároknak dühösködések után nem lévén még Kassa meg újjítva, 1285-dikben Kún László alatt, ismét tetemetesebben széjjel rontattatott, és így András által Kassa Városának falai inkább meg újjíttattak, mind tulajdonképen építettek. Annak utánna első KÁROLY által még inkább meg erőssíttettek, mellyett kétség kivül első LAJOS öregbített vala.
HISTORIÁJA.
Minekutánna már Kassa Városa gyarapodni kezdett, kevés idő múlva a» Királyi Városok közzé számláltattatott, 1290-dik esztendőben Illdik András Király alatt. Már ez előtt 1283-dikban készíttetett vala a’ Szent Ferencz Szerzetebéli Atyáknak számokra Szentegyházat, és Klastromot a’ nevezetes Prinyi Nemzetség. Azután pedig első KÁROLY uralkodásának kezdetével annyira meg nevekedett a’ Kassaiaknak hatalmok, és bátorságjok, hogy az említett Király ellen Trentséni Máténak részére állván, pártoskodni mérészlettek 1324-dik esztendőben; lásd felőle Magyar Országnak historiáját. Kassa Városában köttetett vala meg a’ szövetség első LAJOS Királynak Leánya Hedvig, és a’ Lengyelek között, midőn Attyának testamentoma szerént Lengyel Országnak uralkodásához kezdett vólna: lásd felőle Révai Pétert in Cor. Hung. P. 25. Meg halálozván pedig ALBERT, ERZSÉBETNEK részére állott, ’s abban állhatatosan meg is maradott Kassa Városa, sőt Giskra cseh Vezérnek igazgatása alatt, az ostromlásokat is férfiasan ki állotta. Mint hogy pedig Giskra a’ ragadományt kiváltképen óhajtotta, az óltalomnak színe, ’s palástya alatt sokáig sanyargatá vala e’ vidéket, a’ Várost pedig, hogy bátrabb maradása lehessen, mindenképen meg erőssíttette. Sokáig tartott vala ez a’ nyomorgatás, ’s még ULÁSZLÓ sem érhette el tzéllyát orstromlásával, 298míg végre I. MÁTYÁS által e’ Város, a’ Cseheknek hatalmok alól fel szabadíttatván kénszeríttetett a’ parantsolatoknak bétellyesítésekre. KORVINUS MÁTYÁSNAK Kassán lételét 1478. bizonyítja Bonfin Decade IV. Libr. V. pag. 660. 30. Kiváltképen való hívségét bizonyította meg Kassa Városa ULÁSZLÓ eránt, midőn ALBERT által a’ hadakozásra kénszeríttetett, mert mind az ostromlásokat ki állották, mind pedig a’ béke kötést eszközlötték 1401-dikben. Gyakorta tartózkodott vala ULÁSZLÓ Kassa Városában, midőn az említett hadból okoztatott viszálkodásoknak le tsendesítésére, ’s elhárításokra gyűlést rendele, ’s helybe hozván Lőtsén a kívánt dolgokat, ismét Kassára érkezett vala. Békeséges idő derűle azután Kassa Városára, ’s az egész hazabéli felső Tartományra nézve; szépen is gyarapodott a’ Város, és e’ boldogsága egész a’ Mohátsi szerentsétlenségig tartott vala, holott LAJOS Király el esvén 1525dikben, minthogy Zápolya János a’ Királyi hatalmat magának tulajdonítá, más felől pedig FERDINÁND is fegyverrel tusakodott azt tőle el venni; és így Kassa Városa majd az egyik, majd pedig a’ másik Félnek hatalma alatt lévén eleget szenvedett, mert többnyire innen történtek a’ hadakozási kezdetek, és mozdúlások, míg a’ Vátzi békesség szerént Kassa Városa tellyes hatalommal Zápolya Jánosnak által engedtetett. Meg halálozván János, IZABELLÁNAK birtokában vólt a’ Város egész 15 esztendőig. Annak utánna pedig 1551-ben a’ Város az egész felső tartománnyal FERDINÁNDNAK hatalmába esett. Minémű szomorúsággal érkezett vala IZABELLA azután Erdélyből Kassára, lásd Istvánfinál Libr. XVI. Innen az után Sziléziába útazott vala. El menvén Kassáról IZABELLA hathatósan meg erőssíttette e’ Várost FERDINÁND, ’s katonasággal is meg szaporította, hogy ha némellyek nyughatatlankodnának, szándékjokat könnyebben meg gátolhassa. Jó hasznát is vette ez előre való gondoskodásának FERDNÁND, mert az Erdélyiek ki híván Lengyel Országból IZABELLÁT, mind a’ Várost, melly akkor szerencsétlen történetből el égett vala, háborgatták, mind pedig 299az egész Tartományt FERDINÁND ellen fellázasztották . Meg erőssítvén ismét FERDINÁND e’ Várost ellenségei ellen, gyakorta gazdagíttatott mind ágyúkkal, mind pedig egyéb el vett ragadományokkal. Kivált Telekesy Imrének, akkori öreg igen jeles hadi Vitéznek igazgatása, és a’ németekkel lett öszve kaptsolások után. Meg halálozván pedig az említett hadi Vitéz, azonnal meg változott Kassa Városának szerentséje is, ’s balra fordúlván, tartott egész az időig, míg FERDINÁND által a Tanátsnak helyben hagyásával Zay Ferencz nem tétettetett a’ Várnak Igazgatójává. El háríttatának ez után Kassa Városáról a’ hadi környűlállások, ’s FERDINÁNDNAK egész uralkodása alatt békességben maradott, és virágzott vala. Mihelyt pedig MAKSZIMILIÁN Királlyá lett, azonnal újj szélvész kezdett támadni a’ Kassaiak ellen; de az Erdélyieknek tzéllyokat az essőzés meg akadályoztatá, ’s vissza térni kénteleníttettek. Békességes időt értek az után a’ Kassaiak Svendius Lázár, és Bátori András serény hadi Vezérek alatt, míg az Erdélyiek az Ozmanokkal egyesülvén újabb háborút nem indítottak. Benn vala ugyan a’ Városban Svendius Vezér, de a’ nagy ostromló erőnek kevés népével tzéllyához képest ellene nem álhatott. Erőssen készűlt már János Zsigmond a’ Városnak ostromlásához, de hirtelen nehéz betegségbe esvén, kénteleníttetett a’ táborból el költözni. Meg szerezteték nyóltz esztendeig a’ békés tsendesség Szelimmel, ’s el költözött vala Svendius Kassáról, és maga helyébe Ruber Jánost hagyta, minekutánna a’ Kassai Királyi Kamarának kezdeti alapját meg vetette vala, lásd felőle Istvánfit Libr. XXIV. p. 507. mert az előtt a’ Szepességben vólt ennek igazgatása. Még minekutánna már a’ békeség Spira Városában meg köttetett vala János Zsigmond, és a’ Tsászár között, az után is tusakodtak az Erdélyiek Kassa Városának birtokáért, míg az 1571-dikben minden veszedelem alól fel nem szabadíttatott. Ritkán fordúl elő emlékezet Kassa Városának az után való állapottyáról Íróinknál, talám mivel a’ hadakozások Kassáról messzebb történtek. Még inkább híresedett Kassa Városa az után, midőn már Eger Várát 300az Ozmanok el foglálták, ’s Makszimilian Fő Hertzeg is Rudolf Tsászárnak Testvérjére kétszer látogatá meg e’ Várost. Annakutána 1595dikben nagy pompával érkezének e’ Városba az Erdélyi követek, ’s tzéllyokat a’ Tsászárnál szerencsésen el végezvén, ismét Kassára érkeztek, meg kettőztetett kísérőkkel, hova a Makszimilián Fő Hertzeg, és Máriának édes Annya is el érkezett vala, ’s Máriát, Zsigmondnak nevében Bogáti Imre köszöntötte.
Változóvá lett annak utánna Kassa városának szerentséje, mellyet hanyatlásában segéllett Barbianus akkori Város Igazgatójának kegyetlenkedése, mert mind a’ lakosokat sanyargatta, mind pedig a’ Városnak mintegy 28 falujit, mellyeket a’ Magyar Kiráyoktól nyertek vala, a’ Tsászárnak parantsolattyára, Barbianus el vevé a’ Városról; ’s ez vólt eggyik oka, hogy a’ Tsászár eránt az előtt híven meg tartott hajlandóságjokat elveszvén, Botskainak a’ Város kapuit ki nyitották, és így a’ Várost Lippai, Botskainak nevében el foglalá, ’s a’ Királyi kintset, és sok hadi készületeket is. Meg értvén ezt a’ Tsászár, Basta hadi Vezért küldötte a’ dolognak, és Botskay igyekezetének meg gátólására. Hogy pedig Botskay is férfias bátorságát követőji előtt meg mutassa, személyesen Kassára érkezett, és igen pompásan, ’s majd Királyi módon fogadtatott, és reménység felett számosan is öszve gyülekezének, ’s részére állottak. Meg esvén a’ tsata Bocskay, és a’ Tsászárnak részén levő Basta között, amaz el annyira meg verettetett, hogy nem is ítélte eléggé bátorságoknak Kassára való vissza térését. Batsa pedig Kassa Városát ostrom alá vette; de onnan győzedelem nélkül ment el népével. Kassa Városa vala azután a’ Botskay mozdúlásianak műhelye, mert hajdúji, innen rohanának széjjel: azután pedig idővel maga is Kassára vissza érkezett. Gyűlést is tartott vala Kassán, mellyben a’ Tsászári részen lévők ellen igen kemény törvények, ’s büntetések hozattattak: lásd felőle Articuli in Diaeta, <s></s>Congregatione Cassioviensi <s>c.</s> die XIIma May, 1606. De ezek a’ Bécsi békekötés által egészszen fel forgattattak, sőt Kassa Városa is elvéteték 301keze közzűl; mind azáltal ő azt egész életében meg tartani törekedett, ’s ugyan ott is hólt meg 1606-dikban. Azt nyerte ez által Kassa Városa, hogy birtokait ismét vissza nyervén, azoknak igazgatása Magyarokra bizattatott. Ki lobbanván pedig Rudolf Tsászár, és Mátyás Fő Hertzeg közöt a’ versengés, Kassa Városa ennek részére hajlott. Fel bontotta azután e’ Városnak nyugodalmát Betlen; a’ ki azt öszve gyűjtött Seregével hatalma alá hodította Igen nagy pompával érkezett a’ Városba, holott Ország Gyűlését is tartott vala. Ezt el végezvén, Posonyba útazott, Kassát pedig Homonnai György által, a ’ ki a’ Tsászárnak részét igen erőssen oltalmazza el vesztette: de az után ismét vissza nyerte, és szemesebben is óltalmazza. Meg nyugodhatott vólna az után Betlen a’ Ferdinánddal kötött béke kötésével; de ezt mintegy két esztendő múlva fel bontván hadat, vagy zendülést indított, ’s Kassa Városának birtokában maradott, és e’ Várost nem tsak tartózkodásai; hanem házassági pompával is meg tisztelte; ’s minekutánna Kovatsótzi István Cantzelláriusa, Hidvégi Mikó Ferentz, és Quad Mátyás német hadi Tiszt, Berlinben részére KATALINT el jegyzették, maga is ide érkezett Erdélyből Februárius tájján, ’s nagy gonddal, és pompával készűlének a’ lakadalmi vígassághoz. Az alatt külömbféle követek érkezének Hertzegi, és Királyi ajándékokkal Betlenhez, mellyeknek el fogadásai igen nagy pompával történtek. Meg értvén pedig magának a’ Mennyasszonynak el érkezését, mind a’ válogatott szép, és gazdag öltözetű Uraságok, mind a’ katonák, mind pedig maga Betlen is hertzegi módon elejébe indúlt a’ Menyasszonynak; alig lovagolt vala a’ Városon kivül mintegy ezer lépésnyire, és már a’ Menyasszonynak kotsijához közelítvén, hirtelen le ugrott negédes paripájáról, és a’ Menyasszonyt a’ a legvidámabb nyájassággal fogadá el. Azután a’ magyar szokás szerint sátorba mulattak egymással, mint egy óráig; a’ honnan a’ Hertzeg kivezetvén a’ Menyasszonyt, hertzegi igen dompás kotsijába ültette, ’s maga előtt érkezék a’ Városba. Alig fuvattak meg a’ trombiták, ’s 302alig zendülének meg a’ musikák is, és azonnal nagy felszóval kiáltozának a Népek szerentséltetésekért. Meg indúlván a’ nagy gyűlekezet tsendes lépésekkel a’ Város felé, mihelyt közel érkeztek, azonnal el süttettek háromszor egy más után a’ nagy durrogó ágyúk, ’s a’ leg szebb rendel, és nem közönséges örömmel, ’s nyájassággal fogadtatott a’ Menyasszony. Más nap azután bé mutatá Betlen Hertzegnek Svartzenburg a’ Brandenburgi választó Fejedelemnek követtye egy ládátskában a’ drága ajándékot, kegyelmébe ’s szíves szeretetébe ajánlván Katalint, a’ kit az nap dél előtt a’ Hertzeg hit által magához kaptsolván, olly igen gazdag, olly pompás, és olly számos Uraságoknak adott vala ebédet a’ Hertzeg, hogy alig lehetett azt tsudálni elegendőképen, mert mintegy felül látszatott haladni értekét egy Hertzegnek. A’ mulatságok is, a’ tűzi, és más féle játékok olly mértékben valának, hogy akkor Kassa Városa, mint egy vigasság helye méltán szemléltettethetett Nagy figyelmességet okozott a’ mieink előtt, a’ Németeknek Spanyol íz szerént itten először szemlélt, lárvás, vagy állortzás tántzolások, kiket némellyek mórióknak, vagy enyelegve bolondoskodóknak nevezének. Az után a’ Hertzeg is igen gazdagon meg ajándékozá Katalint. Közönségesen azt lehet meg jegyezni e’ házassági ’s ritkán szemlélhető, és a’ vesztegetésig gazdag pompa felől, hogy azt Betlenek hibáúl lehetett vólna tulajdonítani, hanem ha ő olly előre látó nem lett vólna, hogy e’ lakadalmi pompára, minden Europai Királyokat, és Fejedelmeket előre nem hivott vólna: el is érte tzéllyát ez által, mert ki vévén a’ Frantz, Venétziai, és Brittaniai Udvarokat, mindenünnen meg jelenének, meg pedig igen gazdag ajándékokkal a’ Követek, és így a’ mint a’ Hertzeg a’ réven el vesztegetett, a’ vámon viszsza nyerte. Annakutána Erdélybe útazott az új Hertzegnével, ’s meg nem szűnt természeti hajlandósága szerént az újjabb még újabb hadakozásokról, és Kassa Városát nem hogy keze közzűl ki eresztette vólna, sőt inkább a’ Bécsi béke kötés szerént is azt tulajdonává tette. Látván a’ Tsászár 303változandóságát ítt vala az Erdélyi Rendeknek, hogy fegyvert ne szolgáltatnának mindenkor a’ Hertzegnek, és így a’ béke kötésnek meg tartására kénszerítének, mellynek hasznos foganattya is lett 1627-dikben 22dik Aprilisban, Károly Fejérváron költt frigy kötés szerént. Meghalálozván Betlen 1629-dikben 15. Novemberben, fel szabadúlt vala Kassa Városa tíz esztendőig tartott szolgálattya alól, és a’ Tsászár a’ hét Vármegyékkel egyetemben ismét hatalma alá vissza foglalta. De minekutánna Eszterházi Miklóst, Rákotzi György meg győzte, meg eggyezett vala II. FERDINÁND az újj Hertzegnek választásában, ’s le tévén a’ fegyvert, mind a’ két Félnek megegyezésével Kassán békeséget kötének, mellyet Rákótzi György Váradon 7dik Aprilisban 1631-dikben meg erőssíttetett: de mind ezek vízi buborék módgyára elenyésztek. Forgách Miklós küldettetett vala Kassára a’ Tsászártól, a’ ki is minden lehetőségeket híven el követett, és a’ Várost a’ leg veszedelmesebb környűl állásokban is szemes gondoskodásával igazgatta. Ki hirdetvén pedig Rákótzi Kállóban 1644-dikben 17-dik Febr. a’ hadat FERDINÁND ellen, mellyet ez Bétsben 1644-dikben 23 Febr. költt Diplomája által el óltani, és akadályoztatni igyekezett, tsak ugyan ostrom alá vétettetett vala Kassa Városa. Nagy, és fontos erőssítő készűleteket tett vala Forgách a’ Városnak meg óltalmaztatása végett; de haszontalan, mert elidegenedett szívvel lévén a’ lakosok a’ Tsászár eránt, sőt sokan ollyanok is lévén a’ Városban, a’ kik Rákótzival alattomban eggyet értettek. Meg érkezvén Rákótzi egész népével, kérettetett vala Forgách; hogy a’ Városnak kedvezne, annyival inkább, mivel Rákótzi az elől, míg hatalma alá nem hajtotta, el nem fogna mozdúlni; látván ezen kivül a’ készűleteket, ’s tudván a’ népnek hajlandóságát, újjobban meg esküdtette a’ 400 magyar, és 200 német őrző katonákat a’ Tsászárnak hívségére. Meg fontolá a’ környűi állásokat, ’s tudvta Forgách hogy a’ Nép, ha tzéllyában akadályoztattatik az áradó viznek módgyára, kártékonykodva szaggattya el a’ gátot, kénteleníttetett lehető kötések szerint fél adni az erősséget, és a’ Városból 304népével kiköltözni, könnyű móddal hódoltatá mindenfelé a’ népet maga részére Rákótzi, mert az őrizőkön kivűl semmi hadi sereg sem vólt előtte, ’s már Eperjest, Sárost, sőt Lőtsét is hatalma alá hajtotta követtyei által, és Fülekre, sőt Szendrőt is meg határozta az ostormlásra. Míg ezek folynának eggyesíté népét Eszterházy Bucháimmal, ’s Rákótzi ellen mozdúltak; meg tudván ezt a’ Fejedelem, meg parancsolta, hogy a’ Bánya Városokat hagynák el katonáji, és az ostromlott helyeket óldanák fel; öszve szedvén tehát népét, Sáros Patak felé indúlt, innén akarván szemlélni, mit tévők fognának lenni a’ Tsászári Fő Tisztek. Kiváltképen féltette Kassa Városát Rákótzi, ’s mind újj erősséggel, mind néppel, mind eleséggel meg gazdagította. Meg érezé ezt Eszterházy, ’s jónak ítéllé Kassa Városának, a’ hadi Tanáts által is helyben hagyott ostromoltatását. Meg érkezének a ’ népek, keményen lövöldöztettetett a’ Város; ’s nem bízván Rákótzi az ostromlottaknak vagy erejekhez, vagy szerentséjekhez, levelet küldött Eszterházihoz, ’s kérte, hogy addig szűnne meg az ostormlástól, míg az alku eránt hozzá követeket küldene. Egybe gyűlekezvén Sároson a’ béke kötés végett, az alatt meg erőssödött Rákótzi, Erdélyből érkezett népe által, ’s azt parantsolá, hogy Eperjesről rohannának ki, és Bucháimot népével támadnák meg. Úgy is történt a’ dolog, és egész nyóltz óráig tartott a’ kemény viadal, ’s Bucháim meg szalasztatott. Meg boszszonkodván ezért Eszterházy, maga is követte Bucháimot seregével. Illyen mesterséggel tartotta meg akkor Rákótzi Kassa Városát, ’s Ország Gyűlést rendelt vala ide, mellyre sokan is öszve gyűlekeztek, ’s azt végezték, hogy a’ szerentsésen kezdett had mindaddig folytattassék, míg örvendetes béke kötést fogna okozni. Az Ozman Tsászárnak követtye is jelen volt e’ Gyűlésben, és minden segedelmet ígért, ha a’ 7 Vármegyék adózók akarnának lenni érette. Nem szívelhette ezt Rákótzi, ismét sürgette a’ békeségét, tartván Götzi Tsászári Vezérnek meg érkezésétől, és így Nagy Szombatban leve meg az újjabb béke kötés. Míg ez ottan folyna, Gőtzi fel 305szabadította Szendrőt az ostrom alól, és az Erdélyieket Bucháim által Tokajhoz közel meg verte. Azomban Rákótzi Kassát el hagyá, és Váradra ment, ’s azután tavaszszal 1645dikben meg újjított seregével ismét viszsza érkezett. Meg hallván, hogy Nagy Szombatban a’ békeségnek kötése akadályosan foly, ismét seregeket gyűjtött, sőt népét az Olmutznál tartózkodott Svéviai katonákkal is egyesíteni kívánta, ’s 22000ből álló népével ismét Magyar Országba indúlt, Hitvese, és György fija által is kisértetén Kassára érkezett. Meg zavarta Rákótzinak ez el érkezése a’ Tsászáriakat, mert Götzi téli szállásán a’ Bánya Városokban tartózkodott, Bucháim kevés népével Galgótz körűl vigyázott, és nem tartóztathatta Rákóctzit; hogy a’ felső Vág vizén által költözvén, már Morva Ország széléhez ne közelitene. Ekkor meg köttetvén a’ békeség Nagy Szombatban, el állott kevés ideig Rákótzi a’ Svéviabélieknek társaságoktól; de Thorstensohn által ismét reá beszéltetett, és a’ hadakozás újjolag ki lobbant vala. Ismét fegyverkeztető helye vala Kasza Városa Rákótzinak, a’ honnan ki mozdúlván, Szendrő, és Fülek sikeretlenül ostromoltatott; de a’ Bánya Városok Rákótzinak meg hódolának. Békeségre szóllítá Rákótzi azután a’ Tsászárakat, ’s olly formán leve meg az egyezés, mint Bethlen Gáborral 1622-dikben; és így Rákótzi mind Kassa Városát, mind pedig a’ hét Vármegyéket 1648-dik esztendőig 19dik Octoberig, midőn meg halálozott vala, birtokában meg tarttotta. Meg pihent vala ezután Kassa Városa, míg Váradot 1666dikban el foglalván az Ozmanoktól, itten 13 Vármegyék közönséges Gyűlést tartottak, hogy eggyező akarattal végeztetnék el, hová kellene Susa Vezért katonáival szállására ereszteni. Meg egyeztek vala már az öszve gyűlekezett Rendek, hogy az említett Tiszt 150 gyalog katonákkal a’ Városba bé eresztessék; de Veselényi lebeszéllette róla a’ Rendeket, ’s azt víttatta, hogy ez az erősség 200 magyar katonaság, és a’ lakosók által eléggé meg vólna erősítve, és rakva, ’s nem is szabad vólna a’ Tsászárnak egy németet is bé vezetni a’ Városba, ’s nem kevés kérések által nyerte meg Susa, hogy a’ 306nagyobb hadi eszközök a’ külső városban maradhatnának, a’ katonák pedig a’ körűl lévő vidékeken télelnének, maga ellenben Szendrőben télelt vala. 1667-ban is így történt Montekukkulival. 1670-dikben azután közönséges Gyűlést hirdettek ide a’ felsőbb Magyar Országi Rendek. Ugyan ebben az esztendőben tsak ugyan bé eresztetett Kassára a ’német őrző Katonaság, ’s Vagner azt jegyzette meg, hogy egy éjjel ezeknek halálok eltökéllhtetett, ’s ez okozta, hogy a’ Városnak újj erőssége az úgy nevezett Citadella, a’ leg erősebb móddal építtettetett. Kirontott vala annakutánna Parschitus szerént a’ hamu alá takart tűz 1672-dikben, mert a’ meg nem elégedettek Petróczy István, Szuhai Mátyás, Szepes Pál, és Kende Gábor vezérlések alatt fel kelvén, a’ Várost igen kemény ostrom alá vevék, a kiket Eszterházy Pál, és Kopp Generális el széllesztettek. Igen kegyetlenűl verekedtek vala ekkor ezer magokat fel adni nem akaró férfiakkal Hernád vize mellett, mert mindnyájan azon helyen hóltak meg, a’ mellyen meg átalkodva állottak vólt. A’ Városnak az a’ haszna leve ez ütközetből, hogy minden hadi készűletek, és ágyúk, melyek Eperjesen, Bártfán, és Szendrőben találtattak Kassára vitettek. Kétséges állapotban vala azután Kassa Városa, midőn mind a’ fegyverház meg égett vala; mind pedig az éléstárház, mellyet Vagner elő adott. Gyűlölségessé tevé rend kivűl való kegyetlenkedése által Kassa Városát, magával egyetemben Kopp német Fő Tiszt, mert a’ foglyokkal igen embertelenűl, ’s emberi érzékenység nélkűl bánatott, sőt azt parancsolta, hogy a’ tsászáriak magokkal foglyokat ne hordoznának, hanem azokat külömbféle kegyetlenkedések által ölnék meg, és így mind Kassán, mind más helyeken három száz embernél többen ölettettek meg illyen borzasztó kegyetlenséggel! A’ helyett tehát, hogy Kopp, tzéllya szerént a’ Tsászárhoz hódolta vólna a’ Magyarokat, még inkább el idegenítette a’ magyar szíveket, ’s víz helyett, égő olajat öntött a’ tűzre, ’s a’ magyarok is halmazva vissza adák a’ költsönt. Meg lágyította a’ kegyetlenkedést a’ Tsászárnak rendelése, 307’s Kopp után, Vurm, majd Leslaeus leve a’ kormányozó, a’ kinek jelen létele az otthonra, hogy midőn Tökölyi alatt kivűl zsibongó mozgásban folynának a’ dolgok, a’ Városban belől tsendesség vala. Káprára Fő Tiszt érkezvén Kassára a’ betegeskedő Leslaeus után, ez elinte meg akadályoztatta a’ Magyaroknak mozgásait, de azután meg nem tartóztathatta, hogy majd egész felső Magyar Ország Tökölyinek hálójába kerűllyön. Nem nagy bajjal foglalá el Wagner szerént Tökölyi mind Szatmárt, mind pedig Kassa Városát; mert egy felől a’ külső Városban támadott, vagy gyújtott tűznek óltására, ’s szemlélésére tsalván ki az őrizőket, más felől fel mászván a’ falakon, el foglalák a’ Várat, ’s a’ németeket rész szerént meg ölték, rész szerént pedig az Ozmanoknak adák ajándékúl. Szentiványi azt írja, hogy 1682-dikben a’ Kassai véd erősséget, Citadellát Tökölyi el árúlás által foglalta el, és így a’ Város is a’ Budai Vezérnek segedelme által fel adásra kénszeríttetett. Túrótzi is csalárdság által állíttya a’ Városnak, meg vétettetését. Parchitius ellenben sem tsalárdságról, sem az el árúlásról nem emlékezik. Akar mint történt légyen a’ dolog e’ Városnak el vesztése, az egész Országnak káros vala. Azt állíttyák némellyek, hogy a’ kötött meg egyezés ellen, az el költöző katonákat, majd mind el emésztették Tökölyinek katonái. Le tsendesíttetvén annakutánna Rákóczinak mozgása, az őt szegeletű erősség Pálfy János által el rontattatott. Meszsze terjesztette vala már Tökölyi hatalmát, midőn az után esztendővel Kassára Ország Gyűlést hirdetett, mellyre elég számosan öszve gyűlekeztek; kivált pedig azok, kik a’ németeket nem szívelhették. Elől űlt vala maga Tökölyi a’ Gyűlésben, mellette jobb felől az Ozman követ, bal felől az Erdély Országi követ, ’s valamint a’ német Tsászári uralkodásnak módgyát alatsonyította ékes beszédgyével; úgy magasztalta ellenben az Ozman Tsászárét, ’s tzéllyában a’ jelen lévő Rendek meg eggyezvén esküvéssel is meg erőssítették azt. Vissza érkezvén Bécs Városának fel szabadításáról a’ Lengyel Országi Király, el lankadt, ’s meg fogyott győzedelmes 308népével szándékozott vala Kassa Városát a’ Tsászárnak hatalma alá hodítani; de Parschitius szerént Tököly Imrének őrző katonái által valamint Eperjes, és Bártfa; úgy Kassa alól is győzedelem nélkűl el költözni kénteleníttettek. KassaVárosa vala az után Tökölyinek fegyver, és hadi tárja, mert egész 1684-dik esztendőben innen hordatta vala a’ hadi eszközöket, és ágyúkat, ’s ezekkel ostromlotta, mind Lőtsét, mind Szepes Várallyát, kik a’ Tsászári katonákat bé eresztették. Öregbedvén annak utánna LEOPOLDNAK győzedelme, Esztergomnak, E. Újvárnak, és Erperjesnek meg vételek által, meg tsekéllyedett Tökölynek bátorsága. Minek okáért az parantsoltatott vala Káprára Fő Hadi Tisztnek, hogy valamint Újvárt diadalmasan meg hodította, úgy Kassa Városát is győzedelmes seregével a’ Tsászárnak szerezze vissza. Annyival tetszett könnyebbnek e’ nagy dolognak végben vitele, mivel már Eperjest, Tokaj, és Kálló a’ Tsászáriak részére kénszeríttettek magokat fel adni, és a’ táborokban Ozman katonák nem vóltak. Bé állottak már az őszi esős, és hideg napok, midőn Káptára 13-dik Octob. Ostromló seregét le telepítvén, egy trombitás által fel kéreti vala a’ Várat, ’s valamint egy részről a’ Tsászárnak minden kegyelmeit ígérte; úgy más részről, ha a’ Várat, és Várost fel nem adná annak Fő Kapitánnya, mindenféle kemény bűntetésekkel fenyegetődzött, nem tsak a’ katonákra, hanem még a’ lakosokra nézve is: de reménységénél keményebb feleletet nyervén a’ Várból, minden ágyúkat egyszerre ki süttetett. Sokkal nagyobb védelmet tapasztalt Káprára, mint sem előre képzelte, ’s az alkalamtlan idő is nem kevéssé sanyargatá katonáit, ide járúl Tökölyinek nyughatatlansága is, a’ ki utólsó szoross állapottyában minden módokat el követett vala, hogy segedelmet nyerhessen az Ozmanoktól. Mindazáltal Káptára keményen tűzeltetett, ’s verettette mind a’ Városnak falait, mind pedig a’ belső házakat. Érezvén a’ dolognak súllyát az ostromlottak jó erővel rohantak vala ki a’ Városból, és a’ Tsászáriaknak mind első sántzaikat fel gátolván, mind ostromló 309eszközeiknek gyújtó lyukait bé dugdosván, ’s a’ katonáknak egy részét is le szabdalván, nem kevés kártékonysággal néztek vissza a’ Városba. Látván ezt Káprára szorosabb gátokat készíttetett az ostromlottak ellen, ’s meg kettőztette az ágyúzást is, hogy veszedelmesebb ki rohanást ne kénteleníttessék szenyvedni, a szemes hadi vigyázása ellen is csak ugyan ismét ki rohantak a’ Kassaiak, ’s ismét nevezetes tsapásaik után szerentsésen viszsza tértek vala a’ Városba. Elég gondot adtak a’ Kassaiak Káprára Vezérnek, ’s főtt is eléggé gondoskodása, hogy Újvárnál nyertt hirét, ’s győzedelmét innen el ne temesse, el kénszerittetvén a’ Városnak ostromlásától. Midőn ez ostromlásnak illy igen kétséges kezdete folyt vala, véletlenűl fogságba esett vólt Tököly, ’s ez által az ostromlottaknak bátorságjok meg tsökkenvén, az ostromlók ellenben szívet nyertek ez által. Történt, hogy Tökölyi Petneházi nevű követével a’ Váradi Bassáhz ment, hogy ettől benne helyheztetett bizodalma szerént segedelmet nyerhessen, ’s a’ Városba bé tsalattatván szépen el fogadtatott, ’s rab módra küldetett Hadrianopolisba. Penteházi ezen el bámúlván, minthogy néki az parantsoltatott, hogy azonban Tökölynek dolgát igazgassa, el beszéllé a’ szerentsétlen történetet, ’s mit lehessen egyszersmind várni az Ozmanoknak társaságjok által: mellyet Petneházytól meg értvén, mindnyájan meg egyeztek, hogy Káprára Vezérhez kellene menni, ’s hitet adván néki, meg mentsék mind a’ Várost, mind pedig a’ lakosokat a’ következhető veszedelemtől. Mintegy hét százan érkeztek vala az említett Vezérhez, a’ kik mindnyájan könnyen engedelmet nyertek, Petneházy pedig azt is meg nyerte, hogy a’ Városba bé menvén, tudósíttsa az ostromlottakat Tökölyinek szerentsétlenségéről, és a’ közelgető veszedelemről. Azt okozta tehát, vagy Tökölyinek fogsága, vagy közvetének tekintete, és hathatós beszédgye, hogy a’ Városiak az erősséget, azok a’ törvények szerént, mellyekkel Eperjes fel adattatott, az ostromlásnak 13-dik napján fel adni készek valának. Igy jutott minden reménység felett Kassa Városa, és felső Magyar 310Országnak feje, négy esztendővel az után ismét viszsza a’ Tsászárnak birtokába; minek utánna tőle el vétetett vala Tökölyi által. Meg szabadúlása után Tökölyinek vissza nem állhatott többé az ő részére való hajtás, mint hogy már azok is a’Tsászárnak hívségére esküdtek vala, a kik a’ németeket egyébaránt nem igen szívelhették. Nyúgodalmas állapottyában gyraapodott annak utánna Kassa Városa, míg Rákótzi Ferencz ismét eleinek példáji szerént fejét fel nem emelte 1702-dik esztendőben a’ nyárnak kezdetével. Minden reménység felett nevekedett Rákótzinak szerentséje, ’s már az egész Hazában el terjedett vala a’ veszedelmes forgó szél; Kassa Városa mindazáltal a’ Tsászárnak hívségét példásan meg is bizonyította, és abban állandóúl meg maradott, ’s bátorságban is vólt, míg mind az őrző katonaságnak, mind pedig a» lakosoknak eleségjek vala. Minthogy pedig a’ Várost Rákótzi, és a’ pártyára állott Magyarok tsendes, és az el záró ostrom alá vették, sőt apró tsaták által, mind az őrző katonákat, mind pedig ’a lakosokat viadalra késztették; ’s már egy esztendő el múlt vala, és még is semmi reménység sem lehetett segedelmekre, annyival inkább felszabadíttatásokra, nem annyira az akarat, mint sem az eleségnek szűk vólta lankasztotta el a’ népet. Rákótzi azonban el annyira meg nevekedett erejében, hogy már kénszerítő ostrommal sürgethette a’ Várost. Hogy tehát a’ közelgető veszedelmet, mind a’ Városra, mind pedig a’ lakosokra nézve kikerűlhessék a’ leg lehetőbb törvények alatt fel adták a’ Várost 1704dik esztendőben 11 Octob., minekutánna már az ostromoltatásnak elég súllyos terhát szenyvedték vala. Híven meg tartattak az eggyezések, mert a’ bennt vólt őríző nép rész szerént Pozsonyba, rész szerént Bétsbe, és Sziléziába minden sérelem nélkűl el jutottak. Mennyire öregbedett e’ fel adás által Kassa Városának erőssége, kevés idő alatt tapasztaltatott, mert Rákóczi mindeneket el követett, hogy azt el annyira megerőssítse, hogy a’ leg keménnyebb ostromot is ki állhassa, sőt viszsza nyomhassa; el készűlvén a’ Városak újjabb erőssítései, majd tsak nem győzhetetlen 311Várnak tartattatott. Ki tetszett ez Rabutin Tsászári Vezérnék ostromlásakor, mert ez ostrom alá vévén Kassa Városát, nem hogy meg vehette vólna azt; hanem még seregét is tetemesen megfogyasztván, minthogy az ostromlottak kétszer rohanván ki a’ Városból igen szerentsésen, és férfiasan tellyesítették vala tzéllyokat, ’s a’ Városnak falai is erőssek lévén, viszsza verettetett a’ Várnak ostromlásától, mellyet ha meg vehetett vólna; egész ellenségének meg győzettetését nem igen terhes munkával tellyesíttette vólna. Annak utánna Rákótzi, eleinek példáját követvén Ország Gyűlést hirdettetett vala Kassára 1707. Decemb. Hova maga is Szalánczról Királyi pompával meg érkezett vala, és igen is fényes szertartással fogadtatott, ’s olly nagy vala a’ népnek kivánsága, hogy őtet szemlélhessék, mellyet maga is alig reményelhetett, mert nem tsak az ablakok; hanem még a’ házaknak fedelei is a’ közép útszán rakva valának emberekkel, ’s ki jővén a’ Szentegyhazból a’ szokás szerént, Eszterházy Antalnak házában szállott vala meg, melly annak utánna a’ leg lehetőbb móddal őríztetett. Négy napi vígasságok után ki hirdettette tzéllyát, és okát el érkezésének, ’s olly nevezetes rendtartással kezdődött a’ Gyűlés, hogy először mindennek neve fel olvastatott Aszalay Ferencz Titoknok által, a’ kiknek a’ Gyűlésben jelen kellett lenniek, meg is jelenének mindnyájan Borsod, és Liptó Vármegyei követeken kivül. Az alatt Bertsényi, és a’ Tanátsosok Rákótzihoz mentek vala, hogy annál nagyobb pompával történnyék meg érkezése, a’ Gyűlésbe, a’ hová meg érkezvén a’ számára készített magosabb helyen királyi módon széket foglalt. A’ belső Tanátsos Urakon kivül, külömbféle táblák mellett ültek a’ több öszve gyűlekezett Urak. Jeles, és szívre ható ékesen szólással kezdette szép módgya szerént Rákótzy azokat elő adni, mellyek fel tett tzéllyát eszközlötték. El végeződvén a’ Gyűlés, annak utánna egy egész hónapig Kassán mulatott vala Rákótzi; de az Egri Gyűlés után tartott ütközetben meg verettetett; e’ szerentsétlensége után még inkább különös gonddal szorgalmatoskodott 312Kassa Városa eránt, mert a’ Maklári Gyűlés után Berthóty Ferentzet Kassára küldötte, hogy mind a’ Városnak, mind a’ fegyvertárnak, mind pedig egyéb hadi készűleteknek mivóltát különös figyelemmel vizsgálná meg, és őtet felőle tudósítaná. Hoszszas, és nem igen vígasztaló vala felelete Berthotinak, minthogy a’ Városnak falai Rabutinnak ostromlása után meg nem erőssíttettek; mindazáltal Keczer Sándorra bízván a’ meg jobbíttatásokat, és az eleségnek, ’s egyéb meg kivántató dolgoknak bé szerzését, minden képen foglalatoskodtak annak meg erőssítében. Haszontalanokká lettek mind ezek az igyekezetek annakutánna, mert a’ több Városok, már Kassa Városán kivűl, melly Rákótzinak igen híven kedvezett vala, mind meg hódíttattak, ’s ámbár Ebergényi Lászlónak vezérlése alatt sokáig tsendes ostrom alá zárattatott vala a’ Város; de mint hogy Pálfy János Fő Tsászári Vezérnek kérelmeire Károlyi Sándor Rákotzival a’ béke kötést alattomban nagy serénységgel sürgette, végre meg is történt vala Szatmáron. Nem vólt tehát okok továbbá már a’ Kassaiaknak, hogy az által adást akadályoztassák, noha még a’ béke kötést bizonyosan nem tudták; míg a’ követek, Nyikházy György, Palásti Ferentz, Szüke Mihály, Reinsberger József, és Győri Péter hadi Tisztek Ebergényitől, a’ ki Debretzenből útazott vala viszsza, a’ béke kötést meg nem értették. Javasolván ez a’ követeknek, hogy tovább ne utaznának, mint hogy a’ Városnak dolga Pálffy János által ő reá bízattatott; hanem inkább vele viszsza útazván, siettetnék a’ Városnak fel adattatását, mellyet ezek, fel fedezvén Kassán mindeneket; végre is hajtottak. Eszterházy Dániel vala ekkor a’ Városnak Igazgatója, a’ ki meg lévén a’ kötés, a’ Városnak fel adattatása után Viárd német vasas seregnek Tisztyét, népével egyetemben bé is eresztette a’ Városba: és így a’ Tsászári nép, a’ felső kapun méne bé a’ Városba, midőn az alsó kapun a’ Magyarok szomorúan költöztek ki a’ Városból. Így adattatott vala által Kassa Városa hat esztendővel el foglaltatása után JÓZSEF Tsászárnak, a’ kinek halála titokban tartattatott a’ 313Németek által, hogy a’ Magyarok azt meg ertvén a’ béke kötés ellen ne mozogzának. Híven meg tartattak a’ kötések is, mellyek szerént kiki oda útazhatott vagyonnyaival a’ hova tetszett: némellyek hat, mások három ezerre határozzák a’ Kassáról ki költözött népet.
Ezek igen rövideden Kassa Városának hadi viszontagságai! Már most egyéb külömbféle szerentsétlenségeit is szükség rövideden illetni; mint hogy azoknak környűállásos elő adása igen sokat kivánna. Szánakozásra méltó égést szenyvedett a’ Város 1564dikben, melly a’ mint vélletlenűl ki lobbant vala, úgy hirtelen is lángba boritotta a’ Várost: gyakorta szenyvedtek a’ Kassaiak az után is illy szerentsétlenségeket, kivált 1674-dikben Augustusban, midőn mind az élésház, mind pedig a’ fegyvertár elégtek vala, és a’ fel lobbant puska por is igen tetemes kárt tett, ’s mintegy 40 férfiak, a’ kik a’ tüzet óltani kívánták a’ levegőbe vettettek fel, sőt mintegy 17 házak is hirtelen elégtek. Vagner gyanúsnak állíttya e’ tűznek ki lobbanását. Alig felejtették el a’ lakosok az említett szerentséglenséget, midőn 1676-dikban Mart. Nagy föld indúlás által félemlíttettek, mert a’ házaknak meg hasadásáikon kivűl egy erőssége a’ Városnak egészszen le roggyadozott vala. Annak utánna ismét a’ tüzek által sanyargattattak 1702. és ismét 1712dik esztendőben, melly égések után a’ Város, hova tovább tsinosabban meg újjíttattatott. A’ pestis, vagy hirtelen ragadó mirígyes halál is sanyargatá e’ Várost, először 1610dikben, melly az egész Hazában közönséges vala, az után 1679-dikben, midőn e’ Városnak lakosait annyira el fogyasztotta vala, hogy más idegenek által szaporíttattak helyre. Utólsó nevezetes égést szenyvedett ala Kassa Város 1795dikben, midőn fellobbanván vélletlenűl a’ tűz a’ volt Jeszsuiták épűlete mellett, Silinzky Úrnak házánál, mind a’ mellette lévő Szentegyházat, Oskolákat, mind pedig már számos jeles épületeket lángba borított; és sok károkat okozott: de kevés idő múlva ismét tsinosan fel épittettek. Melly híres, fényes, és nevezetes vala régi időről olta Kassa Városa kitetszik Bokáczy Polgár Mesternek, ditséretére 314írt deák verseiből; ’s az idő ólta is szűntelen gyarapodik hírében, és nevezetes vóltában. Öregbítette Kassa Városának fényét néhai Kisdy Benedek vólt Egri Püspök, a’ ki 1657-dikben ide gazdag Akademiát emelt, és rendelt vala, melyet LEOPOLD Tsászár is helybe hagyott, és a’ tudományoknak terjesztése a’ Jezsuitá Szerzetbéli Atyákra bízattatott, a’ kik már Kássán az előtt 1650dikben Oskolájokat fel nyitották. Ugyan abban az esztendőben tétteett vala által Kassára Jászóról az Egri Káptalan, mellynek tulajdon helyére való által tételében Fenessy Györgynek halála után Telekesy István eléggé szorgalmatoskodott; de tsak nagyobb részét tellyesíthette, és így mind a’ két helyen egy formán folytak a’ Káptalannak dolgai, míg Gróf Erdődy Gábor 1724-dikban azt egészszen Egerbe helyheztethette. A’ mi a’ Városnak fekvését, és épűleteit illeti; igen szép rendel, és ízléssel, ’s majd az egész Hazában leg tsínosabb módintéztettek. Nem nagy ugyan maga a’ Királyi Város, mert az eggyik fő kaputól, majd a’ másodikig el lehet látni a’ Városnak északról délre terjedő leg szebb útszáján: de szélesen készűlt útszája, ’s Csermely vizének kettős tsinált tsatornája által mintegy három részre osztattatik. Ketté válik ez a’ patakocska a’ Boldogságos Szűznek képénél, ’s míg a’ más kapunál ismét öszve folyna, egy hosszú, és tágas szigetet formál. Ugyan is az őr álló házon, ’s a’ Városnak játzó színét, tántzházát, és tsinos kávéházát, sőt még számos bóltokat is magában foglaló nagy, és nevezetes tekintetű szép épűletén kivűl, e’ két folyó víz között áll ama nagy, és nevezetes Városnak Királyi Szentegyháza is, melly Sz. Erzsébetnek emlékezetére ’s tiszteletére szenteltetett. Faragott erős kövekből épűlt, mintegy kereszt formára, melynek képét elevenen le festette vala Turóczi László. Igen méltóságos, és szép mesterséggel készűlt e’ Szentegyháznak egész épűlete, ’s sokan a’ Bétsi Szent Istvánnak tiszteletére épűlt igen nevezetes Szentegyházhoz hasonlíttyák, azzal a’ külömbözéssel, hogy ennek tornya magasabb, ’s az épűlet is nagyobb, és még méltóságosabb, és hogy 315emez régi fekete épűletei színe által tiszteletre készteti a’ nézőt, amaz pedig belől ez előtt nehány esztendőkkel meg újjíttatott, és ki fejéríttettet. Kettős toronnyal kezdődött e’ Szentegyháznak épűlete, ’s eggyike egészszen fel építtetett, másika pedig tsak a’ fedezetig: emlékezetet érdemel itten az a’ nevezetes jobb felől lévő garádits is, mellynek mássát nem könnyen lehet szemlélni. Mintegy 1324-dik esztendőben kezdette e’ Királyi Szentegyházat ERZSÉBET Királyné I. KÁROLYNAK Hitvese építtetni, mellyet Férje is helyben hagyott; ennek halála után is serényen folytatta az említett Királyné az építtetést, végre pedig mind a’ kettőnek halálok után I. LAJOS is mindeneket el követett, hogy e’ nevezetes Szentegyház a’ kezdet szerént fel építtessék, ’s ezeknek a’ három Királyi Jóltévőknek képeiket lehet a’ Szentegyháznak északi ajtója felett szemlélni. Mások külömböző véllekedéssel is vagynak e’ Szentegyháznak építtetéséről. E’ mellett vagyon ama régi Kápolna forma kisded tsíno Szentegyház is, melly felől az állíttatik, hogy a’ Várossal egy idejű légyen. Ez említett épűleteken kivül van még Csermely patakjának két ága között az alsó kapú felé az eggyik nagy Kaszárnya is, mellyben egy bataillon katonaság el fér, hogy a’ nagy tágas piatzot, és a’ katonaságnak gyakorló helyét elhalgassam. Könnyen képzelhető annakokáért, melly széles, és melly tsínos útszája van Kassa Városának, mint hogy az említett patakok, mellyek sok hidakkal fedeztettek minden tisztátatalanságokat ki visznek a’ Városból, ’s a’ szerentsétlen tűzi égéskor is kiváltképen hasznosak a’ lakosoknak. E’ királyi fő Szentegyházon kivűl, még számos Szentegyházak vagynak Kassán: legrégibbnek állíttatik ezek között a’ Dominikánusoké; de az egy századnál tovább állott vala omladékjaiban; le írá viszontagságát Ferrarius Zsigmond, ’s azt a’ szerentséglenségét is, mellykor, mind a’ Város, mind a’ Nagy Templom, mind pedig a’ Szent Ferentz Szerzetbéli Attyáké el égtek vala. Véllhető, hogy az 1546-dik esztendőbéli gyúlladáskor történt vala, melly az egész Várost hamuja alá temette vólt. Annakutána II. Rudolfnak 316engedelmével a’ lakosoknak kérésekre gabonát tartó háznak engedtetett 1578-dik esztendőben; de azzal a’ meghatározással, hogy azt, ha a’ Dominikánusok viszsza kívánnyák, tartozzanak vissza adni. Igen nagy vólt a’ régi Szentegyháznak épűlete, a’ mint az említett esztendőbéli diplomából ki tetszik, ’s Királyi költséget kívánt építtetése. Némellyek azt állíttyák, hogy Sz. Hiacinth Lengyel Országból ide hozattatván építtette; de Ferrarius felőle nem emlékezik, és így régi épűletének eredete bizonytalan: de az bizonyos némellyek szerént, hogy a’ régi Klastromban száz Atáyknál is számosabban valának néha. Már most ismét tsínosan fel építtetett mind a’ Szentegyház, mind pedig a’ Klastrom; és szép előmenetellel virágzik. Nevezetes Szentegyház továbbá a’ Sz. Ferentz, Szerzetbéli Atyáké, melly Bóldogságos Szűz Máriának emlékezetére szenteltettet. Az egész Templomnak tekintete régiséget mutat, ’s már most a’ Klastrom is régi vóltához képest elég díszesen fel építtetett, sőt meg nyervén az épűlethez a’ régi fegyvertárnak helyét sokkal meg is nagyobbíttatott. Eredetét Thuróczy szerént már fellyebb elő adtuk. Ugyan ez óldalon van a’ Jezsuiták által épűlt szép Szentegyház, és vólt nagy Collegiom, melly valamint az útszának, úgy az egész Városnak is újj díszt szolgáltat. Kezdette ennek építtetését IIdik Rákótzi Györgynek özvegye Bátori Zsófia, I. Ferentz fiával egyetemben. Igen szép e’ Szentegyháznak belső tekintete, mind díszesen készűlt mesterséges voltáért, mind pedig nagyságáért, és a’ felső Magyar Országi újjabb leg szebb Szentegyházak közzé tartozik. Alig készűltek vala el díszes tornyai, midőn 1701-dikben a’ tűz által mind a’ Szentegyház, mind a’ tornyok, mind a’ Collégiom el égtek, és az egész épület igen meg károsíttatott, melly mindazáltal kevés idő múlva serényen, és szépen fel építtettetett, sőt a’ Residentzia egy újjabb épűlettel meg is bővíttettett. Ez épűletben vagyon most is az Akadémia, mellyet Kisdy vólt Egri Püspök fundált ’s LEOPOLD pedig megerősített vala. Sanyargatá vala e’ Szerzetbélieket Betlen 1619-dikben, midőn a’ Város 317néki meg hódolt, ’s a’ zavaros időben Pongrátz István, és Godetz Melchior meg is ölettettek, mindaz által erejeket, és állandóságjokat meg nem tsekéllyithette, sőt inkább Betlennek halála után szépen szaporodott is. Illdik FERDINÁND ajándékozá először a’ Kassai Kollégiomnak a’ Miskei Prépostságot, hogy annak jövedelméből az ifjúságot oktató Tanítók tápláltatnának, mellyet öregbített az után Keczer Sándornak, és Hitvesének Sándor Zsófiának jóltévőségek, melly által mind a’ Lelki Atyáknak számok, mind pedig a’ Kollégiom meg öregbíttetett. Nevezetes Könyvnyomtató házok is volt; itten a’ Jezsuitáknak, mellyben sok külömbféle magyar, és kivált deák, oskolai, és más féle könyvek nyomtattattak. Meg szűnvén pedig a’ Szerzet, N. Nemes Fűskúti Landerer Mihály vette tulajdonává kész pénze által, ’s most is Maradékának birtokában van.
E’ nagy épűlettel által ellenben van az Urszula Szerzetbéli Apátzáknak Klastromjok, és Szentegyházok, melly Szent Mihálynak emlékezetére szenteltetett. Ide származának ezek az Apátzák 1697-dik esztendőben, Fenesy Egri Püspöknek eszközlése, és ELEONÓRA Királynénak segedelmek által Posony Városából. Épűletek nem annyira nagy, mint tsínos, és épen olly szegletet formál, mint a’ le írt Jezsuitáknak vólt épűletek, ’s valamint amabban a’ deák nagyobb, és kisebb Ifjúság példás szorgalommal, és hasznos előmenetellel taníttatik, úgy az Apátzák által is dítséretesen taníttatnak a’ Leánykák, a’ normális tanításnak módgya szerént, ’s nem külömben az egyéb szükséges aszszonyi munkákra is. Nevezetes ez oskolákon kivűl Kassán a’ Normalis fő Oskola is, mellyben négy Tanítók, ’s egy rajzoló, és egy muzsikát tanító Mesterek vagynak, és egy Director, a’ ki a’ felső Magyar Országi részen a’ normalis tanításra készűlő Ifjúságot taníttya, és a’ fő Oskolát igazgattya. Épűlete ez Oskolának a’ Város által építtetett két emeletre, alól a’ Tanítók, a középben az Oskolák, felűl pedig Rajzolóinak, és a’ Directornak Oskolája van.
Nem lehető a’ rövidséghez képest e’ tsínos Királyi 318Városnak számos szép épűleteit elő számlálni, ’s tsak némellyeket említek, mellyek a’ Városnak ékességét eszközlik. Illyen a’ többek között, a’ Városháza, melly mind kivül, mind belől igen díszesen készűlt, ’s egy az egész Hazában, a’ legszebbek közzűl, minden Királyi Városoknak épűletei között. Tsínos épűlet a’ Vármegye háza is, melly leg közelebb újjíttatott meg; ’s ezek után sok Uraságoknak, és lakosoknak házaik, kivált a’ nagy útszában. Patikája nevezetesebb a’ Jézsuiták épűletében van. Vendég fogadóji között pedig e’ Városban a’ Fekete Sasnál, kivül pedig az úgy nevezett Zöldfánál.
Külső Városai is tágasak e’ Királyi Városnak, mellynek egy részében van a’ Protestantusoknak két Templomjok, a’ nagyobbikban a’ német, a’ kisebben pedig a’ tót nyelven való isteni tisztelet tartattatik, ’s az újj, vagy Forgách kapuján járnak ki ide a’ Városiak, közel ezekhez épűlt a’ Reformátusoké is, amaz elsőnél kisebb. Ez épűleteken kivűl külömbféle díszes kertekkel is ékesíttettek a’ külső Városok. A’ mi a’ Városnak külső erősségeit illeti az mind kő falakkal, mind bástyákkal meg erőssíttetett, és a bástyákon a’ lakosoknak igen szép sétálások vagyon, mellynek a’ mellette folyó Hernád víze is újj erősséget szolgáltat. Elevenen le festette ezeket Vágner, midőn a’ Várost Tökölyi el foglalta. Közel az alsó kapuhoz fördője is van egy semlyékes helyen Kassa Városának, melly melegíttetik, és felőle azt tartyák, hogy az elesett tagokat erősíti: ezen kivül igen hasznos malmok is vagynak Hernád vizén, és a’ Városnak szomszédságában. Mulató helyei között Kassa Városának leg nevezetesebb az úgy nevezett Bankó, egy igen igen szép erdős helyen épűlve, holott a’ külömbféle jó alkalmatosságokon kívül fördő is készítteték a’ lakosoknak hasznokra, és mulatságokra. Határja e’ Királyi Városnak külömbféle fekvéseihez képest, hol kövér, és kiváltképen termékeny, hol pedig második Osztálybéli, réttyei jók, fája elég van, és óltsó áron, piatza igen jó, bora néhol gyenge, de egésséges, és más vidékekről élnek leg inkább, javai külömbfélék, és méltán igen 319kedves, sőt meg elégedtető lakást szolgáltat kinek kinek.
