TEMESVÁR.
TEMESVÁR. Temesvarinum. Régi nagy hírű Vár, és Királyi Város Temes Vármegyében, fekszik lassú Bega vize mellett, délre Temes vizéhez 1/2, Szegedhez 13 mértföldnyire. Lakosai külömbfélék. Eredetéről lásd Istvánfit Libr. XVIII. pag. 374. Napkelet felől való része e’ Városnak Szigetnek hivattatik, észak felől való része pedig Temes vizétől, Temesvárnak neveztetett, mellyek a’ Várral egyetemben magas sántzal, és vízzel körűlvétettek, és a’ nagyobb Városnak 3 kapuji valának, midőn az Ozmanoktól elfoglaltatott.
Eredete e’ híres, és régi Városnak homályban van. Bonfin Dec. II. Lib. I. pag. 180. Sz. ISTVÁN Királynak tulajdoníttya. Mások Szent LÁSZLÓNAK, midőn a’ Kúnokat tetemesen megverte, ’s a’ tőlök nyert zsákmányból véllik, hogy e’ Várost építtette; de nem bizonyos, mert midőn KÁLMÁN Kir. táborát a’ Temes vizénél helyheztette, felőle emlékezet nintsen. Van ellenben Turóczinál Magyar Krónikájának 2. Rész. 84. levél. Első KÁROLY alatt. Öregbedett ZSIGMOND Király alatt, de leginkább KORVINUS JÁNOS-nak idejekor, a’ ki innen sok, és valóban nevezetes győzedelmeket nyert az Ozmanokon. Minémű vala e’ Város halála után, lásd Bonfint Decad. III. Libr. VIII. 478pag. 496. Conf. Petr. Ranzani Epitome Rerum Hung. Mert már akkor mind épűletekkel, mind jó erősséggel díszeskedett, midőn Sz. LÁSZLÓ Király Fejérvárról ide tért vala.
Históriája.
Nyughatatlanná tévén ez után vidékjét az Ozmanok, először is nevezetesítette Pankrátznak rajtok nyertt győzedelme, midőn Halibeget népével együtt egész a’ Dunáig viszsza kergette; de ő ismét viszsza tért hadi népével, és e’ vidéket elég fájdalmasan sanyargatá, míg Nagy Albert, és Ambrus, a’ Várnak ez időbéli Kapitánnyai, újjonnan viszsza nem kergették. Még nevezetesebb, és számosabb győzedelmeket nyert rajtok a’ híres Kinizsi Pál, sőt távol létében is szépen vitézkedtek Katonái az Ozmanokon. Kiváltképenvaló győzedelme vólt 1494-dikben, a’ midőn nevezetes zsákmányokat is nyert vala tőlök. Nevezetesítette ULÁSZLÓnak itt vólt múlatása, midőn Kinizsi által a’ leglehetőbb szívességgel, és pompával múlattatott, ’s egyszersmind itten hadi tanátsot tartván, új győzedelmet nyertek az Ozmanokon, és a’ sok zsákmányok miatt véghez sem vihette Kinizsi tzéllyát, mert ekkor Konstántzinápolyt is elfoglalhatták vólna, annyira megijjedtek az Ozmanok, ’s Ázsiába kőltözének igen sokan, minthogy ekkor maga a’ Tsászár Egyiptomban vala a’ pártosoknak letsendesítések végett. Maga Kinizsi halálos hideglelésbe esvén, 25 esztendőig igen ditséretesen, és szerentsésen folytatott hivatalát gyászos halála után Somi József vette által, a’ kinek kormánnya alatt megpihentek a’ Temesváriak, kivévén Újlaki Lőrintznek megaláztatását, mert ő ellene kűldötte a’ Király’ Seregét, melly egyébaránt Érsek Újvárat ostromlotta vólna. Itten vala az időben a’ nevezetesebb foglyoknak tömlötzök, melly által a’ Haza nehány érdemetlen gonosztévőktől megtisztíttatott. Tomori Pálnak is nevezetes segedelmére valának a’ Temesváriak, midőn előbbi megverettetését, az Ozmanoknak torkokra forrasztotta. Meghalálozván Somi József, Bátori István leve a’ Várnak Fő Kapitánnya, ’s ekkor nevezetes szélvész közelített a’ Városhoz 1514-dikben, mert Dózsa, vagy Székely György szerentsés 479lévén keresztes népével a’ Nemesek ellen, minden erejét arra fordította, hogy Temesvárat elfoglalhassa, és így ennek viszsza adása által, a’ Királynál bűntetését meglágyíthassa, vagy az Ozmanoknak elfogadásáért nevezetes ajándékkal szolgálhasson. Minekokáért a’ leglehetőbb munkával ostromlotta sok népével a’ Várost; látván Bátori István is, melly veszedelmesek a’ környűlállások, segítségűl hivta a’ Szepességi Jánost, Erdély Országnak akkori Vajdáját, ’s midőn György ennek elérkezését megtudta, mindeneket elkövetett, és mindnyájoknak veszedelmeket népe előtt nyilvánította, hogy ha magokat a’ leglehetőbb erővel nem óltalmaznák. Rendbe szedvén ezután népét, véres tsata leve közöttök, és magokat elég nyakasan óltalmazták; de végre rajtok győzedelmeskedett János, kinek katonái Györgyöt elevenen elfogták, melly ütközet által a’ keresztes Seregnek egészszen nyaka szakadt. György a’ legkeservesebb, és borzasztóbb kínszenvedéseket is nyakas bátorsággal, és tsendesen elszenyvedte, ’s tüzes vassal lett megkoronáztatása után, félen sűltt testét kellett némelly kiéheztetett követőinek megemészteni; annakutánna pedig ezeknek is keserves jóllakások után ismét borzasztó halállal kellett kimúlni e’ világból. Illyen elundorító, ’s hallatlan bűntetés után mindenek tsendességben maradtak. Bővebb leírását e’ veszedelmes ostromlásnak lásd Stephani Taurini Stauromachić Lib. IV. pag. 27. Meghalálozván LAJOS Király Mohácsnál, Temesvár az egész Országal egygyütt JÁNOSNAK bírtokába esett, ’s Czibak Imrét tette a’ Várnak Fő Kapitánnyává, a’ ki a’ Tokaji veszedelménél is jelen vala; lásd Istvánfit Libr. IX. pag. 141. sőt Lengyel Országba is követte, ’s Temesvár is hívségben megmaradott. Midőn Szolimán által az országlásba viszsza helyheztettetett, még akkor is néki engedelmeskedett Temesvár, midőn Gritt Czibakot megölette. JÁNOS’ halála után, IZABELLÁNAK bírtokába esett, ’s Petróczi vala fő Kapitánnya, a’ kit JÁNOS testamentomában hagyott vala, ’s majd 10 esztendeig óltalmazta György Szerzetes ellen; mellyért Szolimantól gazdag aranyos ruhával meg is ajándékoztatott. 480Végre, Györgynek, és Kasztaldnak eszközlések által a’ Vár Ferdinand Tsászárnak hatalmába esett. Ez eránt való panaszát Izabellának lásd Istvánfinál Libr. XVI. pag. 297. Hogy pedig Kasztald Temesvárnak, Lippának, Karansebesnek, Lugosnak, és a’ hozzá tartozó vidékeknek által engedését bizonyosabban megnyerhesse a’ Tsászárnak részére, Munkács Várát Petrovicznak igérte örökösen; mellynek elfogadásáért, és Temesvárnak Losontzi Istvánnak sietőleg lett által engedéséért eléggé kissebbíttetett. Gyakorta panaszolkodván Izabella, és Petróczi, Soliman Tsászárnál, Mechmetre bízattatott Temesvárnak viszszavétele, a’ ki azt minden erővel ostromlotta, ’s 13 napi ostromlása után is, látván Losontzinak, és a’ Várbélieknek vitézségjeket, ajándékokkal akará szívét Losontzinak meghódítani; de ez azt felelé Mehmetnek: hogy inkább életét engedi, mint a’ Várat; és így ősz lévén az idő, elkőltöztek az Ozmanok az ostromlott Vár alól, kiket Losontzi Hátrúl a’ mint lehetett, kevesebbittetett. Tellyes erővel készűltek ezután az Ozmanok az újjabb ostromhoz, ’s a’ Várbéliek is annak megtartásához. Belgrádnál Achomates Ozman fő Vezér magához vette Mehmetet is hadi Seregébe, hogy a’ Várat vele már most szerentsésebben hatalma alá hajthassa; közelebb érkezvén táborával Temesvárhoz, szagúldó Ozmanokat kűldött vala előre, hogy a’ Várbéliek felől valamit kitanúlhasson; de őket Losontzi könnyen viszszaverte, ’s számos foglyokat is nyert közzűlök. Négy nappal ezután maga Achomates is megérkezett egész táborával, és a’ Várat elég mérges ostrom alá vette. Hogy a’ Várbéliek, látván a’ nagy erőt, magokat ellenek jobban egygyesíthessék, fel égették a’ Szigeti Várost, de veszedelmekre, mert az Ozmanok, minthogy fekvése épen kezek’ ügyére vólt, éjjel az ágyúkat oda helyheztették, ’s innen foganatosabb előmenetellel lövöldözék a’ Várat. Minekutánna a’ bémenetelre rést törtek rajta, felmászást parantsolt Achomates, melly verekedésben 2000 Ozmannál többen el estek. Harmintzkét napja múlt már el a’ véres ostromnak, midőn Achomates kemény parantsolatot 481adott, ’s vagy halált, vagy Várat kívánt katonáitól; erre nézve emberei seregenként rohantak a’ nyilásokra; férjfiasan viszsza veregették őket a’ Várbéliek, ’s köztök borzasztó öldöklést tettek, mert 3000. leöltek vala, a’ nélkűl, hogy őket az újjabb meg újjabb Ozmanok kimozdíthatták vólna. Más nap boszszúra gerjedezett Achomates, és az Ozmanok is megkeseredvén, vagy halált, vagy győzedelmet ordítottak. Méregbe gyúladva rohantak a’ nyilásokra, ’s ezeknek lekontzoltatások után frissebb meg frissebb nép hajtatott Achomatestől, melly végtére annyira megtörte erejét az ostromlott Katonáknak, hogy a’ nyilásokat, a’ magok, és az ellenségnek vérétől megázva oda hagyni kénteleníttettek, és magokat a’ Várba vonták vala. Midőn e’ szerént a’ vízi torony elfoglaltatott, tsügedezni kezdettek, Losontzin kivűl, minthogy ez erősség a’ Vár, és a’ Város között vala, és így a’ Városiaktól elszakasztattak, ’s a’ puskaporok is elfogyott vala. Ezután külömbféle szép igéretekkel tsalogatták a’ Lakosokat, és ostromlottakat az Ozmanok, a’ Várnak, és Városnak feladására; ’s meg törettetvén erejek, a’ sok nyomorúság miatt, éjjel Követet kűldöttek a’ Lakosok Losontzihoz, hogy a’ feladattatást nékiek engedné meg; de ő nem engedte, sőt kötelességjekre intette, példáúl hozván a’ Veszprémieket; de a’ Németek, és Olaszok is nyilván megmondották elpártolásokat, ha e’ kérésnek Losontzi nem engedne: és így boszonkodva a’ Várnak állapottyát a’ Katonákra hagyta. Feladván magokat az Ozmanoknak, megigérték ugyan ezek a’ szabad elmenetelt, de gazúl tőltötték-bé, mert Losontzit kimenvén a’ kapun, el akarák fogni, ’s katonáit már jó formán öldösék az Ozmanok, midőn ez is tsendesen kihúzván kardgyát, tromfot tromfal kénteleníttetett viszsza fizetni. De fájdalmasan, mert a’ sok Ozmanoktól meg aláztattak, Losontzi maga is fején, és óldalán mély sebbe esett, ’s Achomates eleibe vitetvén, haszontalan hányta szemére a’ hit szegést. Feje vétetvén, bőre gyenge füvekkel, és selyemmel kifeszítve Konstantzinápolyba kűldettetett; más jó Vitézek majd halálra, majd fogságba estek vala. Lásd felőle Seseust, 482Ruinarum Pannonić Libr. III. Így jutott vala Temesvár az Ozmanoknak birtokokba, mind az Országnak, mind Ferdinándnak elég szomorúságára. Házánra bízta ezután Achomates e’ Várnak óltalmazását, és megerőssíttetését; noha Izabellának kéréseire a’ Frantzia Király minden segedelmét megigérte vala. Lásd felőle Betlent libr. IV. pag. 183. de tsak ugyan az Ozmanoknál maradott, és általok hathatósan megerőssíttetett, ’s óltalmaztatott, még akkor is, midőn a’ Rátzok az Ozmanoktól elpártolván, nehány erősségeiket a’ Temesi részen elfoglalták vala, sőt magát a’ Temesvári Basát is megverték, ’s megfutamtatták; Bátori Zsigmondot pedig Rátz Országi Királynak nevezték; de végre meghasonlván magok között, Házán Basa által tetemesen megverettettek, ’s nyaka szakadott egyszersmind Rátz Ország’ nevezetének is. Ez pedig győzedelméért azt nyerte, hogy Zsigmondnak panaszaira, elfoglalván tőle némelly bírtokait, az Ozman Tsászár által letétettetett Beglerbegi hivatalából. Lásd felőle Betlent. Ostrom alá vette azután B. Zsigmond, ’s midőn már igyekezetét jó előmenetellel folytatta, segedelmekre érkezék a’ Temesváriaknak a’ Tatár-Kám elég nagy erővel, mellyet Zsigmond ditséretesen megvert, ’s 3 mértföldig el is futtatott, sőt jeles zsákmányt is nyert vala tőlök; de a’ Várat meg nem vehette. Lásd felőle Betlent, Lib. I. p. 616. Az utánna való 1597-dikben, sőt azután is sikeretlenűl ostromoltatott Józsika István által, minthogy erősségét 1577-dikben a’ benne vólt puska pornak felgyúlladása által okoztatott károk után, az Ozmanok még sokkal inkább megerőssítették, mind a’ Várat, mind pedig a’ Várost. Külömbféle terhes viszontagságokat, hadakat, és kártékonykodásokat okoztak ezután a’ Temeváriak mind a’ távol lévő vidékeknek, mind pedig a’ szomszéd Erdély Országiaknak, mellyeknek elő számlálása meszsze elvonna tzélunktól. Hadi szélvész közelített vala hozzá 1695-dikben Szakszóniai Fridrik Vál. Fejedelemnek vezérlése alatt, a’ ki az ellenséget síkon akará megtámadni, és Temesvárat ostrom alá venni; de az Ozmanok is kitudván a’ feltett 483tzélt, nem ütköztek-meg, hanem Tételt, és Lippát a’ benne vólt sok eleséggel elfoglalván, tsendesen, és szerentsésen menének Temesvárába. Nagyobb hadi készűlet tétetett 1696. és a’ Vár jeles ostrom alá vétettetett; de meghallván az Ozmanoknak új segedelemre lett érkezéseket, majd ezeket akarák megtámadni, majd ismét az ostromhoz kezdegettek, míg végre elejekbe menvén a’ Tsászáriak vitézűl megtámadták őket, ’s elég véres tsatázás után az Ozmanok éjjel Temesvárba menének; a’ Tsászáriak pedig Szeged felé téli szállásra. Az 1699-dik esztendőbéli békekötés szerént is az Ozmanoknál maradott vala Temesvár, ’s minthogy VI-dik KÁROLYT 1716-dikban minden hadi izenet nélkűl támadták-meg, Temesvárhoz is közelíttetett a’ veszedelem. Mert a’ híres Pétervári győzedelem után, Eugenius Hertzeg a’ főbb Tisztekkel eltökéllette Temesvárnak ostromlását, ’s Pálfit előre kűldvén a’ legkeményebb ostrom alá vétettetett; de az Ozmanok sem szűntek-meg sem éjjel, sem nappal, a’ kemény ágyúzások, ’s nyilak által akadályoztatni a’ Tsászáriakat, mert 4000 Jantsárokon kivűl, 3000 Lovasok, vagy Spáhiak is valának benne, ’s számtalan felfegyverkeztetett nép; mellyek annyira ellent állottak a’ Tsászáriaknak, hogy egész hónap múlt vala el az ostromlásban, míg a’ falban felmászásra való hely törettetett. A’ gyakorta történtt kirohanások által is sokat kártékonykodtak; nevezetesen 8-dik Szeptemberben a’ városbéli gyúlladáskor, egy része a’ tüzet óltotta, más része pedig a’ Tsászáriakra rohanván, olly vakmerő tűzzel támadta-meg 3-szor őket, mintha a’ pokolbéli fúriák akarnák a’ tsászári népet felgázolni; ezenkivűl sűrű zápor esső módgyára szórták a’ temérdek öldöklő golyóbisokat, úgy hogy a’ tsászári táborban nagy lárma támadván, jól intézett segedelmek által verte-viszsza H. Eugenius a’ dühösködve hartzoltt Ozmanokat. Sokféle apró véres tsatázások történtek vala itten, mellyek mind a’ két félt fogyasztgatták. Felindúlván H. Eugenius azt parantsolta, hogy az egész Tábornál valamennyi Muzsikusok vagynak, mind öszve gyűlnének 484és a’ legvígabb, ’s legszebb darabokat játszanák. Meghallván a’ gyönyörű muzsikálást az Ozmanok, tellyességgel nem tudták mire véllni, mit akarnának a’ Tsászáriak olly víg, ’s mintegy győzedelmet jelentő muzsikálásokkal? Rakásonként tódúltak nézésére, ’s halgatására; ’s midőn a’ Tsászáriak látták, hogy már sűrűn tele vólnának: egyszerre elsütik a’ sok darab vasakkal béfojtott ágyúkat, ’s olly temérdek népet seprettek-le közzűlök, hogy az által szökötteknek megvallások szerént, az egész ostrom alatt annyi népet el nem vesztettek az Ozmanok, mint e’ fortély által. Nagyobb és nagyobb erővel folytattatott vala az ostromlás, kivált, minekutánna Eszékről 17dik Szept. a’ többi hadi készűletek, ’s ágyúk elérkeztek vala, mellyek által az Ozmanoknak 18 nagyobb ágyúik, mellyek kiváltképen károsak valának az ostromlóknak, haszontalanokká tétettek. Megkérette ezután Hg. Eugenius a’ Várnak feladattatását; de a’ Basa, szokások ellen, tisztességesen felelvén, azt izeni vala, hogy míg vére, ’s katonája el nem fogyott, semmiképen fel nem adhatná a’ Várat. Nagy tábor érkezett azonban az ostromlottaknak segedelmekre, mellynek kikémlélése Babocsaira bízattatott, ’s 30000-re ment vala számjok, a’ kik Pálfy-nak népét tellyes vakmerőséggel megtámadták, kiknek segedelmekre érkezvén több Tsászáriak, háromszor viszsza nyomták az Ozmanokat, a’ kik látván, hogy az ostromlottak semmit sem próbálnak, viszsza kőltöztek Temevár alól. Ezek pedig estvélig várták őket, hogy akkor a’ Tsászáriakon keresztűl vágván magokat, kebelekbe fogadgyák; de a’ dolog épen ellenkezőleg történt vala. Lásd ez ostrom felől Maria Cćsar Ferentznek verseit, H. Eugeniusnak győzedelméről. Egész Szeptember elmúlt vala a’ külömbféle véres tsatázásokban, míg a’ Tsászáriak a’ Várbélieket öszve szoríthatták, sőt ezután is kemény vérontások történtek, míg végre erejeket a’ Tsászáriak megtörvén, eltsüggedésbe sűllyeszthették az Ozmanokat. A’ számos hólttak között megsebesíttetett a’ fő Basának fija is, ’s nem lévén alkalmatos Seborvosa, Hg. Eugenius kűldött-bé a’ 485Várba szép kérésére, melly szívességért hat paripával ajándékozá-meg a’ Hertzeget. 8-dik Október körűl már zúgolódni kezdettek a’ Várbéliek, megtsalatkozván a’ Belgrádiaknak segedelmekben; ’s minekutánna a’ Tsászáriak azt is elfogták a’ Levéllel, a’ ki új segedelemért kűldettetett, kitől a’ Várbélieknek szoross környűlállások kitudódott; noha már a’ Tsászári Nép is tsak nem eltörődött vala a’ sokféle nyomorúságos munka, és szenyvedések miatt; mindazáltal éledni kezdettek, ’s harmadnapi újjabb kemény ostromlások után annyira kénszerítették a’ Várbélieket, hogy 12-dik Októberben a’ feladás felől egygyezni kívántak. Kedves vala váratlan izenettyek a’ Hertzegnek, hogy népét óltalmazhassa, mert Buda Vára után, ennél keservesebb, súlyosabb, ’s drágább ostrom nem történt Magyar Országban. A’ megegygyezés után szabad elmenetel engedtetett az Ozmanoknak, elkésérvén őket a’ Dunáig; de a’ mi erősség, puskapor, ágyúk, fegyverek valának a’ Várban az eleséggel egygyütt, mind a’ Tsászáriaknak maradott, melly sokkal több, ’s betsesebb vala, mint sem véllekedni lehetett vólna. Szomorú vala ellenben a’ belső épűleteknek tekéntete, minthogy a’ hoszszas, és kemény ostrom által öszve rongyollottak; de a’ Tsászáriak által lassanként kitisztíttatván, már az ólta minden reménység felett meg is erőssíttetett, ’s fel is tsinosíttatott: úgy hogy már ma elég díszes, pompás, és valóban alkalmatos óltsó lakást szolgáltat. Lakosai külömbfélék, ’s kereskedések nevezetes. Szentegyházain kivűl nevezetesíti a’ Városháza, melly 1730-dikban készűlt vala el. A’ Városnak tzímerén kivűl, e’ felűlírat van rajta: Olim quid fuerim, prćsens insigne docebit, Mśnia, quć circum turcica structa vidos. Cćsaris vicit Princeps Eugenius armis, Quć tibi nunc fulgent, Mercius arte tulit. Dent autem Superi, postrema in Sćcula Mundi, Optata hac semper conditione fruar, Qua fruor Augustis Aquilć dum protegor alis, Dum regit hćc Sceptris Austria diva suis. Jeles épűlet a’ Parádépiatzon lévő ház is, mellyben a’ fő Kormányozó lakott vala, míg az úgy nevezett Generál Commandó Péterváradra 486által nem tétetett; most a’ Br. Generális’ szállása. Határja térséges, és gazdag termésű; vize nem igen jó, de kivűl a’ Városon az úgy nevezett Basakúttya jó, és egésséges vizet szolgáltat. Azólta is készűltek számos kúttyai, de a’ mellyek nem annyira kedvesek. Nevezetes Brigidó József alatt készűltt vízi míves kúttya, mellynek emlékezetére e’ felírat készíttetett: Anno Rep. Salut. MDCCLXXIV. Marić Theresić A. V. O. Matris XXXIV. Josephi II. A. C. O. Filii IX. Josephi Brigido Prćsidis I. Urbis. Potum salubriorem reddidit Carolus Alexander Steinlenius. – A’ Városban leginkább Németek laknak, ’s valamint más királyi Városokban, itten is úgy választatnak a’ Tisztek; annakelőtte a’ fő Kormányozó által hagyattattanak helyben. Levegője nem mindeneknek kedves, de a’ Lakosok hozzá szokván keveset érzik, ’s tsínos kertyeikben, és a’ sétáló helyeken frissítik magokat. Erőssége kiváltképen nevezetes, házai tsínosak, útszái kirakva vagynak, ’s mostani ékességeit nem is lehet egybe hasonlítani régi vólt alatsony, és apró épűleteivel.
