A halottak élén
A halottak élén
Hát ahogyan a csodák jönnek,
Úgy írtam megint ezt a könyvet.
Úgy írtam megint ezt a könyvet.
Se nem magamnak és se másnak:
Talán egy szép föltámadásnak.
Talán egy szép föltámadásnak.
Se nem harcnak, se nem békének:
Édesanyám halott nénjének.
Édesanyám halott nénjének.
Ő tudta, látta, vélte, hitte,
Hogy ez a világ legszebbikje.
Hogy ez a világ legszebbikje.
És úgy halt meg, hogy azt se tudta:
Mi lesz itt az okosság útja.
Mi lesz itt az okosság útja.
S ha késlekedik az okosság,
Nem poéta-fajták okozzák.
Nem poéta-fajták okozzák.
Jönnek rendjei a csodáknak,
Kiket eddig tán meg se láttak.
Kiket eddig tán meg se láttak.
Jönnek mindenek, jönnek, jönnek,
De a hiteim elköszönnek.
De a hiteim elköszönnek.
Ember az embertelenségben
Mag hó alatt
Az eltévedt lovas
A halottak élén
A megnőtt élet
Ésaiás könyvének margójára
Ceruza-sorok Petrarca könyvén
Tovább a hajóval
Vallomás a szerelemről
