Ady Endre: Igaz, uccai álmok
Hol nyílnak a halál-növények,
Virágokként nyilnak a kövek
S ha jönnek a hóhér-legények,
Mellüket virággal dobálják.
S ha szive csordul ezereknek,
Duzzad a gép és romba röpül
S mértföldekre is megremegnek,
Kik élnek mások életéből.
Veszekedett és átkos átok,
Amikor épülnek dühösen
Kövekből, kínnal barrikádok:
Trónjai az igázottaknak.
Halálnak s élet-kulturának,
Ahol készül a bosszús Jövő,
Átok, szeretet és bocsánat
S ahol minden harcos egy Krisztus.
Hol megnő az álom mezője
S ahol minden ember, ki igaz,
Másiknak dacos szeretője
S ahova majd vérhajók visznek.