Ady Endre: A rémület imája
A rémület imája
Óh, rémült kiáltás: »jaj-jaj-jaj«,
Kivel gyakorta riasztom föl
Magam s ördöngős éjeimet,
Be istennek tetsző lehetsz te.
Nincs szebb ima a rémületnél
S a hörgésből szabadult jajnál
S nincs az életben hivőbb szózat,
Mint a szörnyedtség vad szózata.
Kivel gyakorta riasztom föl
Magam s ördöngős éjeimet,
Be istennek tetsző lehetsz te.
Nincs szebb ima a rémületnél
S a hörgésből szabadult jajnál
S nincs az életben hivőbb szózat,
Mint a szörnyedtség vad szózata.
Csóktól, pestistől, tűztől, víztől
Vacognak kis, bomlott álmaim,
Szégyenülés, halál és árnyak,
Írott mesékbe befonódás,
Volt ébrenlét őrült ekhói,
Tébolyodott kisértetecskék
Szorítják össze a szivemet
S riasztanak föl-föl: »jaj-jaj-jaj«.
Vacognak kis, bomlott álmaim,
Szégyenülés, halál és árnyak,
Írott mesékbe befonódás,
Volt ébrenlét őrült ekhói,
Tébolyodott kisértetecskék
Szorítják össze a szivemet
S riasztanak föl-föl: »jaj-jaj-jaj«.
»Jaj-jaj-jaj«: csakugyan az voltam,
Milyen tovább lenni nem merek,
Milyen lenni tovább nem tudnék
S nincs a Földön osztó igazság,
Mely kimélhessen vagy sujthasson
S nincs élet, mely több rettenetet,
Tehát több bocsátást adhasson,
Mint ez a vén, kiáltó Élet.
Milyen tovább lenni nem merek,
Milyen lenni tovább nem tudnék
S nincs a Földön osztó igazság,
Mely kimélhessen vagy sujthasson
S nincs élet, mely több rettenetet,
Tehát több bocsátást adhasson,
Mint ez a vén, kiáltó Élet.
Síró kisded s ujjongó párzó,
Haldokló és bölcsességes száj,
Mind azt sikoltja, hogy »jaj-jaj-jaj«,
Mind a jajba küldi csókjait.
Mind azt kérdi álomban s ébren,
Friss nyoszolyán és rothadt szalmán
Az Istennek külömb trónjához:
Vajon ez az Élet öröme?
Haldokló és bölcsességes száj,
Mind azt sikoltja, hogy »jaj-jaj-jaj«,
Mind a jajba küldi csókjait.
Mind azt kérdi álomban s ébren,
Friss nyoszolyán és rothadt szalmán
Az Istennek külömb trónjához:
Vajon ez az Élet öröme?
