Ady Endre: Hajh, őszi magyarság
Hajh, őszi magyarság
Evvel a régi ismerőssel:
Meg vagyok akadva az Ősszel.
Meg vagyok akadva az Ősszel.
Szivesen veszem mint barátot,
Szivesen a szárnya alá állok.
Szivesen a szárnya alá állok.
Bevallom, hogy néha hazudva
Értem patkószeges, őszi útra.
Értem patkószeges, őszi útra.
Bevallom, hogy sokszor kevélyen
Gondolkoztam el az élet-mélyen.
Gondolkoztam el az élet-mélyen.
De mindig és mindig vallottam:
Kis, bús, kevés különbség van ottan.
Kis, bús, kevés különbség van ottan.
Az Ősz, az Ősz s a magyar élet:
Olyan egyformák, miért beszéljek?
Olyan egyformák, miért beszéljek?
Nincs szépsége, de szépnek látjuk,
Átkozni kéne és mégis áldjuk.
Átkozni kéne és mégis áldjuk.
El kéne dobni, százszor véljük
És százszor és mégiscsak leéljük.
És százszor és mégiscsak leéljük.
