Ady Endre: Nagy sírkertet mérünk
Ő hosszakat lép s némán számol,
Én a nyomában.
Sírkert kell a családnak: mérünk.
Melegágyaknak közelében,
Vetik külön majd
Az Ady-magvak hideg ágyát.
Mérjük a sírkert szélét, hosszát.
Négyen leszünk csak,
Kik idehullunk örökölten.
Értük el a merésnek őszét,
Az apám lép, lép
Reszkető lábbal, esti lázzal.
Már száz sírra eleget lépett,
De hátha, hátha
S bús lépéseit megnöveszti.
Emlékszik rá, áldott volt mindig,
Kereszt keresztet
Ért itt nyáron hússzorozódva.
E dús kis földnek kis családja,
Minden és minden.
Hát négy sír lesz itt csak a termés?
Este van, ő tünődik, hallgat
S az alkonyatba
Beleveszünk, sírkertet mérünk.