Ady Endre: Senki élőnek ellensége
Kiknek talán útjába álltam,
Higgyenek, mint én kezdek
Hinni a jó, békés Halálban.
Úgyis majd egy szép perc elrántja,
Álnok és gonosz ember,
Ki társát az Életben bántja.
Nem vagyok e bűn felelőse,
Én most társam nem bántom,
Könyörgök, hogy ne bántson ő se.
Úgyis-úgyis nagyon megbántam:
Csak nyomorultak élnek
Ebben a bús, bolond világban.
Könyörögve, sírva esengem,
Készülök elnémulni,
Fáj, fáj, óh, ne bántsanak engem.
S minden harcnak bánat a vége,
Ne legyek most már többé
Senki élőnek ellensége.
Alázatos és síró szóval:
Nagy-nagy titkokat látok
S megteltem minden szívi jóval.
Túllátok már a földi rácson.
Fáj az élet. Mindenkit
Kérek: ne, ne, ne bántson.