Ady Endre: Egy kevésnyi Jóságért
Egy kevésnyi Jóságért
Ha van még Jó bennem, óh, uram,
Kérlek és nem is szomoruan,
Óh, mentsd meg belőlem.
Kérlek és nem is szomoruan,
Óh, mentsd meg belőlem.
Hiszen annyi Jósággal jövék,
Ám lelkemnek szemérem-övét
Letépte világod.
Ám lelkemnek szemérem-övét
Letépte világod.
Valamikor voltam örömöd,
Ne hagyj itt ocsmány, bús végek között,
Nagy gyalázatomban.
Ne hagyj itt ocsmány, bús végek között,
Nagy gyalázatomban.
Most, hogy Bűn és Idő elszaladt:
Úgy menjek el, mint kiben maradt
Egy kevésnyi Jóság.
Úgy menjek el, mint kiben maradt
Egy kevésnyi Jóság.
