Ady Endre: Harcos ember szíve
Valakihez, nem tudom, kihez,
Akihez a legrosszabb voltam.
Kinek kegyetlen sorsa a harc
S ki sírva jár a fergetegben.
De halottan sem enyhíthetem
Az én szomorú rosszaságom.
Milyen szép volt s milyen nyomorék,
Engem ős átkok harcba küldtek.
Sírva dalolt szívemben az üdv,
Mint egy elhagyott szentegyházban.
Átkozott, harcos, bolond karom,
Talán-talán épp azt szerettem.
Valakihez, nem tudom, kihez,
Akihez a legrosszabb voltam.