Ady Endre: Az éjszakai Isten
Az éjszakai Isten
Meg-megtréfál az én Istenem,
A régi tromfot visszaadja:
Elszökik tőlem virradatra.
Velem van egész éjszakán.
Jön néha-néha egy jó napom,
Mikor egész valóját látom,
De soha-soha napvilágon.
Velem van s mindig éjszakán.
A régi tromfot visszaadja:
Elszökik tőlem virradatra.
Velem van egész éjszakán.
Jön néha-néha egy jó napom,
Mikor egész valóját látom,
De soha-soha napvilágon.
Velem van s mindig éjszakán.
Olyan ő, mint az asszonyok:
Imádtatja nagyszerü lényét,
De elszalad, nehogy megértsék.
Velem van s rossz az éjszakám.
Imádtatja nagyszerü lényét,
De elszalad, nehogy megértsék.
Velem van s rossz az éjszakám.
Az Istenem, tréfás Istenem,
Vajon miért csak éji árnyék?
Fény-nyomában szivesen járnék.
Velem van, de csak éjszakán.
Vajon miért csak éji árnyék?
Fény-nyomában szivesen járnék.
Velem van, de csak éjszakán.
