Ady Endre: A vörös Nap
Babonás, régi századokra,
Kelj föl, óh, kelj föl, szent, vörös Nap,
Reám ragyogva.
Amint halódva széttekintek:
Éjszakás, gonosz, részeg balsors
Űz, kerget minket.
A régi sors, a régi átok?
Késlekedő, tunya, vörös Nap,
Hozzád kiáltok.
Ajzott és visszatartott ívvel,
Remény nélkül, fekete gyásszal,
Fekete szívvel.
Míg gyűlölök, vagyok és élek:
Hatalmasabb, pusztítóbb lennél,
Hogyha én nézlek.
Amiként az meg vagyon írva,
A gazokra. És én nyugodtan
Dőlnék a sírba.