Ady Endre: Az utca éneke
Az utca éneke
A szalonoké parfümös rege,
Szilaj és új az utca éneke.
Szilaj és új az utca éneke.
A régi dal: mitosz és diadal,
Véres és bús ének a fiatal.
Véres és bús ének a fiatal.
A szalonokban a könny is hamis,
Az utcán hű az őrült kacaj is.
Az utcán hű az őrült kacaj is.
Amit felbecsül szentre a szalon,
Az az utcán rongy kóta, kusza lom.
Az az utcán rongy kóta, kusza lom.
Csinált sírások, ravasz kacajok,
Az utca bátran derül és sajog.
Az utca bátran derül és sajog.
A szalon-ének beteg kedv-vidék,
Az utca bátran löki ki szivét.
Az utca bátran löki ki szivét.
Ott siratják a mult isteneket,
Itt nekik már rég beesteledett.
Itt nekik már rég beesteledett.
Ott tanult, pompás, fölséges karok,
Itt együgyű, de viharos dalok.
Itt együgyű, de viharos dalok.
Holnap tán égi dal lesz a rege,
De föld-robaj az utca éneke.
De föld-robaj az utca éneke.
