Ady Endre: A földi kunyhóban
A földi kunyhóban
Be hideg ez a földi kunyhó.
Be hős az ember,
Perzselt hitekkel és tervekkel
Ha halni ma se akar.
Be sok veszett el,
Hogy makacsul várja:
Álom volt, rossz volt az álma
S megmenti egy csoda.
Be hős az ember,
Perzselt hitekkel és tervekkel
Ha halni ma se akar.
Be sok veszett el,
Hogy makacsul várja:
Álom volt, rossz volt az álma
S megmenti egy csoda.
Gondolónak halálra
Nem gondolni, óh, drága jóság,
Holott a valóság: valóság
S már minden sivatag.
Nem gondolni, óh, drága jóság,
Holott a valóság: valóság
S már minden sivatag.
Az élet ma szörnyű adóság,
Tervelőnek ma nincsen terve,
Hitek szalmája nyirkos pernye,
De mégis élni kell.
Tervelőnek ma nincsen terve,
Hitek szalmája nyirkos pernye,
De mégis élni kell.
Emlékekkel átkozva, verve
Itt, a hideg kunyhóban
Hinni, hogy minden jól van,
Be istenes, be bús.
Itt, a hideg kunyhóban
Hinni, hogy minden jól van,
Be istenes, be bús.
Pernyében s piros hóban
Vér-jégcsapok fagynak ereszre,
Be messze van a Messze,
Be közel van a Közel.
Vér-jégcsapok fagynak ereszre,
Be messze van a Messze,
Be közel van a Közel.
Be messze van a Messze,
Be távol van a Távol
S mint Isten, úgy világol
Az Ember, ki meghalni nem akar.
Be távol van a Távol
S mint Isten, úgy világol
Az Ember, ki meghalni nem akar.
