Ady Endre: A megcsúfolt Ember
A megcsúfolt Ember
Megcsúfolt ember, ember, Ember,
Már mi régen nem voltunk jóban,
De szántalak, sajnáltalak
S néha-néha csinosítóbban
Néztem reád s kedveltelek.
Már mi régen nem voltunk jóban,
De szántalak, sajnáltalak
S néha-néha csinosítóbban
Néztem reád s kedveltelek.
Óh, álmok, kedvek és kegyek
S minden, mit az Embernek adtam,
Be örökre elmultatok.
Ezt a hitványt én megsirattam?
Most érte el igazi sorsa
S most szentelem meg magamat,
Ki nem törődtem ember-sorba
S akinek mindig idegen
Volt ez a hiú, éhes csorda.
S minden, mit az Embernek adtam,
Be örökre elmultatok.
Ezt a hitványt én megsirattam?
Most érte el igazi sorsa
S most szentelem meg magamat,
Ki nem törődtem ember-sorba
S akinek mindig idegen
Volt ez a hiú, éhes csorda.
Maga-fűtötte, vad pokolba
Veszett ebként belerohant,
Megcsúfolt ember, ember, Ember,
Ma már nem tudok kegyelemmel,
Úgy, mint régen, nézni reád,
Vesszél, botor, pusztulj, botor.
Veszett ebként belerohant,
Megcsúfolt ember, ember, Ember,
Ma már nem tudok kegyelemmel,
Úgy, mint régen, nézni reád,
Vesszél, botor, pusztulj, botor.
Szivem félősen haldokol,
Hogy ne legyen közös ezekkel,
Mert sohse volt aljas és ember
S megérdemel egy más halált.
Hogy ne legyen közös ezekkel,
Mert sohse volt aljas és ember
S megérdemel egy más halált.
