Ady Endre: Az Ítélet előtt
Az Ítélet előtt
Hatvany Lajosnak küldöm.
Kik most büszkén és bizonyosra
Mentek,
Öreg legények s drága fiúk,
Szentek, be kár,
Hogy balgaságra avagy halálra
Titeket el nem készitettek.
Mentek,
Öreg legények s drága fiúk,
Szentek, be kár,
Hogy balgaságra avagy halálra
Titeket el nem készitettek.
Mi, néhányan, szépen vergődtünk
Rosszban,
Mielőtt eljött mindaz, ami
Most van. Be kár,
Hogy a halálra-menendők
Sohse fogják tudni, hogy hogy van.
Rosszban,
Mielőtt eljött mindaz, ami
Most van. Be kár,
Hogy a halálra-menendők
Sohse fogják tudni, hogy hogy van.
Valami mégis megmarad tán:
Élet,
Megmaradtak termő élete
S félek, be kár,
Hogy ezután rosszabb lesz élni
S ezután jön még csak Itélet.
Élet,
Megmaradtak termő élete
S félek, be kár,
Hogy ezután rosszabb lesz élni
S ezután jön még csak Itélet.
