Ady Endre: Éhes a föld
Be szép szomoruság
Be-bekalandozni
Egy-egy zug-traktusát
Ennek az országnak
Nyár-tavaszi időben.
Be szép kietlenség
Várja itt a későt,
Várja a szerencsét,
Várja itt a váltást
S azt se tudja, hogy várja.
Régi domboldalon
Kapák dühösködnek
S a föld, ős oltalom,
Rég nem ad oltalmat,
Föl-fölnevet mélyéből.
Hamarosan fognak,
Éhes a magyar föld,
Éhese csókoknak,
Vagy mi adjuk néki,
Vagy megy idegenekhöz.
Földdel összekacag,
Ilyen kis sáv-földet
Nem éltethet a dac,
Élet akar élni
És a Halál is Élet.
Nagy fellegek jönnek,
Kis, magyar zugokra
Záporral köszönnek,
Hajh, jaj a kapáknak,
Ha dühösek s fáradtak.
És nem vár a világ
Kis darab helyéről
Hősi históriát:
Csókot vár és csókot
S pusztuljunk, ha nem élünk.