Ady Endre: Hűvösvölgyemből sebten, rohanón
Hűvösvölgyemből sebten, rohanón
Miklós Jenőnek szeretettel
Tavasz-nap: megint megcsillogtatok,
Havukat a hegyek csobolták
S úgy léptetek, mint tarka csillagok,
Mint színes angyal-csordák.
Havukat a hegyek csobolták
S úgy léptetek, mint tarka csillagok,
Mint színes angyal-csordák.
Hüvösvölgyemből sebten, rohanón
Tüntetek elébem,
Tarkán, asszonyosan, széditőn,
Rejtetten Tavasz blúzaiba,
Nyugtalanul s negéden.
Tüntetek elébem,
Tarkán, asszonyosan, széditőn,
Rejtetten Tavasz blúzaiba,
Nyugtalanul s negéden.
Szoknyásak, megint megcsillogtatok,
Hajh, hány tavaszkor csillogtatok meg már?
S hajh, hány tavaszkor csillogtok ti meg még?
Hajh, hány tavaszkor csillogtatok meg már?
S hajh, hány tavaszkor csillogtok ti meg még?
Ilyenkor mindig mintha legény lennék
Újra és újra,
Előttem egy sereg öreg szatír
Tavaszi sípját fujja.
Újra és újra,
Előttem egy sereg öreg szatír
Tavaszi sípját fujja.
Kocsim röpül, új és új asszonyok,
Süt a februári Nap:
Óh, asszonyok, be megcsillogtatok.
Süt a februári Nap:
Óh, asszonyok, be megcsillogtatok.
