Ady Endre: Két kuruc beszélget
Két kuruc beszélget
"Merre, Balázs testvér, de merre, de merre?"
»Azt mondom én, testvér, jobb lesz, ha semerre.
Sorsunknak sorával már régen számoltak,
Már nem a mi dolgunk, hogy mi lesz a Holnap.«
»Azt mondom én, testvér, jobb lesz, ha semerre.
Sorsunknak sorával már régen számoltak,
Már nem a mi dolgunk, hogy mi lesz a Holnap.«
"Hát várjuk pipogyán legcsúfosabb végünk?"
»Öreg Balog testvér, ez nem a mi vétkünk.
Itt régik a bűnök, itt régik az átkok
S itt újak a bűnök s itt újak az átkok.«
»Öreg Balog testvér, ez nem a mi vétkünk.
Itt régik a bűnök, itt régik az átkok
S itt újak a bűnök s itt újak az átkok.«
"De hogyha az ember mégiscsak dacolna?"
»Igen, ha az ember igen erős volna.
Így a szegény ember megmaradhat veszteg,
Se nem nagyon hajráz, se nem nagyon reszket.«
»Igen, ha az ember igen erős volna.
Így a szegény ember megmaradhat veszteg,
Se nem nagyon hajráz, se nem nagyon reszket.«
"Óh, jó kurucoknak ilyen rút, rossz végük,
Ennen-szíveikben lakik ellenségük."
»Hurcolj engem, testvér, az Isten trónjáig,
Ott is csak ezt mondom halálig, halálig.
Ennen-szíveikben lakik ellenségük."
»Hurcolj engem, testvér, az Isten trónjáig,
Ott is csak ezt mondom halálig, halálig.
Ha az Isten látna, látná az én gondom,
Látná, hogy ezeket keservesen mondom.«
"Hát így lakik benned a jóságos Isten?"
»Hát hogyha jóságos, jöjjön és segítsen.
Látná, hogy ezeket keservesen mondom.«
"Hát így lakik benned a jóságos Isten?"
»Hát hogyha jóságos, jöjjön és segítsen.
Addig pedig, testvér, amíg álljuk, álljuk,
Kuruc életünket megállva csináljuk,
Lehet, hogy az Isten nem engedi vesztünk,
De már ne rohanjunk és ne lelkendezzünk.«
Kuruc életünket megállva csináljuk,
Lehet, hogy az Isten nem engedi vesztünk,
De már ne rohanjunk és ne lelkendezzünk.«
