Ady Endre: Költők Tavaszkor énekelnek
Álljon az ostorhegy élére
S ne álljon fére,
Üttesse magát,
Ha hisz, ha él s hal a Tavaszban.
De csüggedésem megutálom:
Nem álom
Az Élet, de csuda-fejtés,
Emlékezés és nem felejtés
És sohase csüggeteg
A Tavaszban.
Nem lehet más,
Csak az Élet ellentmondása:
A beteg.
Másképpen kap,
Mint például
Be hunyászkodom,
Ha vendégelsz nálad.
És mezeinken
(Én is bűnös vagyok)
Sokat rikoltott
A mindegy minden.
És magunkból, ami drága
És nézzünk, mi, egyformák,
Lelkesen egymásra.
S kik szomoruak magyar honban,
Nagy, keserű cukros szorgalomban,
Búsan és bátran tartsák a fejük,
Ha nincs is ez mindenütt,
De mi vagyunk.