Ady Endre: Levél ifjú társakhoz
Levél ifjú társakhoz
I.
Indultok? jó, ideje már bizony
(Tartok veletek váltig, holtig, persze),
Bízom egy kicsit és mégse bízom,
Fut a magyar harcosnak mersze,
Fut a magyar harcosnak mersze.
(Tartok veletek váltig, holtig, persze),
Bízom egy kicsit és mégse bízom,
Fut a magyar harcosnak mersze,
Fut a magyar harcosnak mersze.
De hova, merre tenném és kikbe
Hitem, lelkem és a nem várt jövendőt,
A Jövendőt, ki nem nyílik Hitbe,
Ha nem bonttok ki ékes kendőt,
Ha nem bonttok ki ékes kendőt?
Hitem, lelkem és a nem várt jövendőt,
A Jövendőt, ki nem nyílik Hitbe,
Ha nem bonttok ki ékes kendőt,
Ha nem bonttok ki ékes kendőt?
Indultok? jó, ideje már bizony,
De kendőtök legyen ékes, szép zászló
S hadd féljenek rongy kis ormaikon
Lovas, gyalog s törtető gázló,
Lovas, gyalog s törtető gázló.
De kendőtök legyen ékes, szép zászló
S hadd féljenek rongy kis ormaikon
Lovas, gyalog s törtető gázló,
Lovas, gyalog s törtető gázló.
II.
Óh, fiatalság, büszke mellek,
Be szeretettel ünnepellek,
Lelkem kevélyi, jó utódok,
Kik már tudjátok jól a módot,
Hogy Bécs ellen és Minden ellen
E kis ország még remekeljen,
Vagy úgy haljon meg, ahogy érdem:
Szabadság-vívás szent nevében.
Be szeretettel ünnepellek,
Lelkem kevélyi, jó utódok,
Kik már tudjátok jól a módot,
Hogy Bécs ellen és Minden ellen
E kis ország még remekeljen,
Vagy úgy haljon meg, ahogy érdem:
Szabadság-vívás szent nevében.
III.
Talán holnap
Valahol deszkákba pakolnak,
De ti, fiatal Magyarország,
Akárhogy osszák
Méltán szét földedet,
Mutasd meg, hogy
Nem te vagy beteg
S vagy több léssz, mint a mai bánat,
Vagy éljen a régi Magyarország
Magának s a kutyáknak.
Valahol deszkákba pakolnak,
De ti, fiatal Magyarország,
Akárhogy osszák
Méltán szét földedet,
Mutasd meg, hogy
Nem te vagy beteg
S vagy több léssz, mint a mai bánat,
Vagy éljen a régi Magyarország
Magának s a kutyáknak.
