Ady Endre: Vér: ős áldozat
Vért fröccsenteni a tűzbe
S leszúrni a fehér lovat.
Rohanok rég tudatlanul
Vérért, vérrel, véresebben.
Még özönlése előtte,
Mikor a Vér sok és fagyott.
S már rég vagyok a nemese,
A bolondja vagy lovagja.
A réginek megmaradni
Be hű voltál, drága eszem.
S a világ félőn kuncorog:
Arcomon riadt csodálat.
A Vér: útjait csinálja
S minek dőlni kell, dőlni dől.
Többet adtunk egy nap alatt,
Mint most köz-fölfortyanáskor.
De hol éri Halál, mindegy:
Sáncban, hegyen, völgyben, sikon.
De együvé iramlanak
Minden céljai a Vérnek.
Céljait, titkait tudja:
Éljen az Ember, Vér s a Hit.