Ady Endre: Ki látott engem?
Ki látott engem?
Volt nálamnál már haragosabb Élet?
S haragudtam-e, vagy csak hitem tévedt?
S haragudtam-e, vagy csak hitem tévedt?
Szivem vajon nem szent harang verője?
Vagyok csakugyan dühök keverője?
Vagyok csakugyan dühök keverője?
Kit mutatok s mit kutató szemeknek?
Nem csalom-e azokat, kik szeretnek?
Nem csalom-e azokat, kik szeretnek?
Szeretem-e azokat, kiknek mondom?
Méltán gerjeszt haragot büszke gondom?
Méltán gerjeszt haragot büszke gondom?
Ennen dühöm nem csak piros káprázat?
S azok forrók, kik közelemben fáznak?
S azok forrók, kik közelemben fáznak?
Bolond tüzem alágyujt-e sziveknek?
Szeretnek-e, kik szerelmet lihegnek?
Szeretnek-e, kik szerelmet lihegnek?
Csókos szám miért tör szitokba rögtön?
Nem tenyeremet rejti csak az öklöm?
Nem tenyeremet rejti csak az öklöm?
Pótolnak-e életet élet-morzsák?
Érdemlem-e szánásnak csúnya sorsát?
Érdemlem-e szánásnak csúnya sorsát?
Szabad-e engem hidegen megértni?
Szabad közönnyel előlem kitérni?
Szabad közönnyel előlem kitérni?
Gerjedt lelkemnek ki látta valóját?
Ki lát, szivem, sebes és örök jóság?
Ki lát, szivem, sebes és örök jóság?
Istenülő vágyaimba ki látott?
Óh, vak szivű, hideg szemű barátok.
Óh, vak szivű, hideg szemű barátok.
