Ady Endre: Aki magának él
Mely sorsodat és sorsom rejti,
Mint egy bibliai
Ének,
Kit Dávid király talán énekelt.
Mint ahogyan ez régen már volt,
Mert aki régi
Élet,
Sok régi éjben élt és világolt.
Kevés vigasztaló ötlik elébünk,
De egymásnak és csak magunknak,
Furcsán és csak magunknak élünk
S olyan jó, ha ki csak magának él.