Ady Endre: Keserű imádságok Mylittához
Keserű imádságok Mylittához
I. Prológus
A dolgaim tán megmaradnak
S én is megmaradok magamnak,
Mindig így jártam,
De meghalok avagy öregszem,
Mindenképpen vallom e vesztem:
Ez tán igaz
És valósággal így csináltam.
S én is megmaradok magamnak,
Mindig így jártam,
De meghalok avagy öregszem,
Mindenképpen vallom e vesztem:
Ez tán igaz
És valósággal így csináltam.
II. Óh, pesti uccák
Óh, Pest, óh, ismert,
Csunya, heves, szomorú vackok,
Óh, uccák, uccák,
Be szépek és be újak vagytok.
Csunya, heves, szomorú vackok,
Óh, uccák, uccák,
Be szépek és be újak vagytok.
Be megragyogtok
Az ő napos, nagy, mély szemében
S de elgyászultok,
Ha kifelejt belőlük éppen.
Az ő napos, nagy, mély szemében
S de elgyászultok,
Ha kifelejt belőlük éppen.
Ha letörlődik
Arcából, ami lelketek mondja
S ha bárgyu szívvel
Vagyok bolonditott bolondja.
Arcából, ami lelketek mondja
S ha bárgyu szívvel
Vagyok bolonditott bolondja.
Kis mulatságok,
Óh, hirtelen be csúfra nőttök,
Ha elmarad tán
Egyetlen és időn-jött nőtök.
Óh, hirtelen be csúfra nőttök,
Ha elmarad tán
Egyetlen és időn-jött nőtök.
Be szépek vagytok,
Egykor gyűlölt, rút, pesti uccák:
Lábaim hogyha
Ő finom, rossz útjait futják.
Egykor gyűlölt, rút, pesti uccák:
Lábaim hogyha
Ő finom, rossz útjait futják.
III. Fölemelem a szívemet
És fölemelem
Szivemet, ezt a sötét bolygót,
Mert ismét a Határtalanság
Világai fényeskednek nekem.
Szivemet, ezt a sötét bolygót,
Mert ismét a Határtalanság
Világai fényeskednek nekem.
Szerelmi csodák
Legendái hullnak az Égről,
Hitek táltosai röpítnek
A Nap magas atyjánál is tovább.
Legendái hullnak az Égről,
Hitek táltosai röpítnek
A Nap magas atyjánál is tovább.
Ami Szép, Gyerek,
Isten és Jó csak bennem élt már,
Ami gügyögős vágy és álom,
Ma mind szentült véremben bizsereg.
Isten és Jó csak bennem élt már,
Ami gügyögős vágy és álom,
Ma mind szentült véremben bizsereg.
Már-már hamvadók:
Dölyföm, szemem, álmom tüzelnek,
Mert eljött ős Mylitta lyánya,
Mylitta ő is: a siratta Csók.
Dölyföm, szemem, álmom tüzelnek,
Mert eljött ős Mylitta lyánya,
Mylitta ő is: a siratta Csók.
Úgy csapdos velem
A nagy Madár isteni szárnya
S úgy visz világokon keresztül
A részeg, ifjú, hazárd Szerelem.
A nagy Madár isteni szárnya
S úgy visz világokon keresztül
A részeg, ifjú, hazárd Szerelem.
IV. Bűn, ha kiburkollak
Tudom, hogy bűn, ha kiburkollak
(Magamnak bűn),
De cserepzett, fájó ajkam szeretné,
Ha szép estjén a cinkos Holdnak
Befuthatná áhitott tested -:
Szeretlek.
(Magamnak bűn),
De cserepzett, fájó ajkam szeretné,
Ha szép estjén a cinkos Holdnak
Befuthatná áhitott tested -:
Szeretlek.
Jaj neked, ha kiváncsiság űz,
Ha csak vágyaimat akarnád
Kigyújtani
S azután a szőkék és a barnák
Könnyű hadához űznél,
Ahova űznek
Mindenkit, kik olcsón örülnek
S ahova bátor, szives akarók is
Juthatnak.
(Ha így járnék, olcsó Arany-féle rímek
Avagy Lédai zsolozsmák
Majd erről is tudatnak.)
Ha csak vágyaimat akarnád
Kigyújtani
S azután a szőkék és a barnák
Könnyű hadához űznél,
Ahova űznek
Mindenkit, kik olcsón örülnek
S ahova bátor, szives akarók is
Juthatnak.
(Ha így járnék, olcsó Arany-féle rímek
Avagy Lédai zsolozsmák
Majd erről is tudatnak.)
De drága vagy s tán nekem drága
S tán nekem csak:
Nézz olykor a világra,
Hiszen oly nézők a szemeid
Néha
S hiszen olyan ismerős tarjak
S tán nekem csak:
Nézz olykor a világra,
Hiszen oly nézők a szemeid
Néha
S hiszen olyan ismerős tarjak
Ezek, amiket most mutatok.
De ha akarod, ezerszer
Mondom ki még
S hallgass meg ezeregyedikszer:
Akarlak.
De ha akarod, ezerszer
Mondom ki még
S hallgass meg ezeregyedikszer:
Akarlak.
V. Ne fájassuk egymást
Fájdalmat kinálsz és fájdalmat szánok,
Így mulnának el az ifju talányok,
Ha nagy titkukat meg nem védem én,
De az enyém a kínok adománya
S a kinzatások kincse is az enyém.
Így mulnának el az ifju talányok,
Ha nagy titkukat meg nem védem én,
De az enyém a kínok adománya
S a kinzatások kincse is az enyém.
Fájatni egymást: darabokba törne
S kár volna egymást megkapni gyötörve,
Oly szép az Élet s olyan kicsiség.
Vércsékként bűn vón egymás szivét vájni,
Szivét egymásnak s ki nem hevert szivét.
S kár volna egymást megkapni gyötörve,
Oly szép az Élet s olyan kicsiség.
Vércsékként bűn vón egymás szivét vájni,
Szivét egymásnak s ki nem hevert szivét.
De itt vagyok s konok bünösként védem
Az üdvöket és az én üdvösségem
S az ifju, őrült, szép talányokat:
Ölem s öled játszhat kacér játékot,
De dől, nem kínoz, él és nem válogat.
Az üdvöket és az én üdvösségem
S az ifju, őrült, szép talányokat:
Ölem s öled játszhat kacér játékot,
De dől, nem kínoz, él és nem válogat.
VI. Epilógus
Úgy gondolom, vagy csak úgy vélem,
Sokan pörbe-szállnának vélem,
Ha életem csak préda volna.
De bár életem zúdul versbe,
Ez életnek a fejedelme
Én vagyok.
S én vagyok dolgaim legszebb dolga
S kinek e verses meredék-Élet
És életes vers idegen,
Ne lépjen utánam a pokolba.
Sokan pörbe-szállnának vélem,
Ha életem csak préda volna.
De bár életem zúdul versbe,
Ez életnek a fejedelme
Én vagyok.
S én vagyok dolgaim legszebb dolga
S kinek e verses meredék-Élet
És életes vers idegen,
Ne lépjen utánam a pokolba.
