Ady Endre: Nem hagyom abban
Be sokféle vagy aranyalma-fámon
S be másképpen fáj minden ébredésem
És mégsem és mégsem,
Alvó királyfi nem leszek én mégsem,
Nem hagyom abban utánad-menésem.
Megyek elébed és megyek utánad,
Vágy köt lábamhoz óriás falábat
S mértföldekkel érlek el újra-újra
És tán összebujva
Egyszer leszünk csak éhesen fakulva,
Álmok és aranyalma-fa mulva.
S az álmaink egyre szentetlenebbek,
Talán beérlek hajnali időre,
Hiszen olyan pőre
A Szerelem s a jelszava: előre.
S az aranyalma pókhálóval szőve.
Utánad viszem aranyalma-fámat
S utánad viszem minden ébredésem
És mégsem és mégsem,
Alvó királyfi nem leszek én mégsem:
Nem hagyom abban utánad-menésem.