Ady Endre: [Álmatlan, gyilkos lázban...]
Lestem a virradóra,
Lámpa gyúlt és lámpa húnyt
És egyszerre megállott az óra.
Volna akkor elébem,
Nem tudtam már, hogy vagyok
És azt is elfeledtem, hogy éltem.
Lebbenté föl az ágyam
S én lebegtem senkiül
Négy fal között, buta éjszakában.