Ady Endre: Diákélet
felolvasást tartott a XVII. századbeli
debreceni diákéletről, mely annak idején
az erkölcsi puritanizmus és szigorúság
valóságos megtestesülése volt.
Mikor volt kókvus, janitor,
De nem volt bűvös tanszabadság
És jó bor mellett annyi tor,
Egy vén diák, ha megjelenne
A régi korból hirtelen,
Elbámulna, hogy mennyi minden
Megváltozott már idelenn.
Ami maradt, az oly kevés,
A fóliánsok mind hevernek,
Divatba jött a lebzselés.
Rettegni a professzoroktól
Nevetséges, naiv dolog,
Csak a szemébe kell nevetni,
Ha némelyik tán háborog.
Nem is teszi azt már diák,
Naiv szülő küldi tanulni
Az iskolába a fiát.
A katedrán zsongó professzor
Beszéde édes dajka-dal
És a vizsgán dűlni, hasalni:
Ez a legkisebb földi baj.
Manapság a diák csupán,
Ezt aztán mindig kultiválná,
Reggel, délben és délután:
A kávéházat, mert nem könyvek
Hevernek posztós asztalán
S a katedrát, hol nem professzor
Ül, hanem kassziros leány.
Mikor volt kókvus, janitor,
De nem volt bűvös tanszabadság
És jó bor mellett annyi tor,
Egy vén diák, ha megjelenne
A régi korból hirtelen,
Én nem hiszem, hogy vállalkoznék
Köztünk maradni idelenn.