Ady Endre: E könyv olvasása után
E könyv olvasása után
Brómmal, higannyal biztatgat a nőszés,
A kéj feléli agyvelőd, gerinced -
Mondd hát, poétám, mért az önvesszőzés,
A hóhér vágyat mért kell istenítned?
Hát küldetés, hogy te egy rongy rimáról
S timsós testéről mondj nekünk regét?
Zarathustrád nem az ilyen világról,
Szennybe fúlásról sohasem beszélt!
Ha célunk csak a nőnek méhe, teste,
Bár maradtunk, mind vesztünk volna benne.
A kéj feléli agyvelőd, gerinced -
Mondd hát, poétám, mért az önvesszőzés,
A hóhér vágyat mért kell istenítned?
Hát küldetés, hogy te egy rongy rimáról
S timsós testéről mondj nekünk regét?
Zarathustrád nem az ilyen világról,
Szennybe fúlásról sohasem beszélt!
Ha célunk csak a nőnek méhe, teste,
Bár maradtunk, mind vesztünk volna benne.
*
Ha minden vágyunk csalfa, kába,
Égnünk, lángolnunk mért hiába?...
Ha az élet fáj, a test romlott,
Ha minden Isten összeomlott,
Mért keressük mindig a gondot?...
Mért nem vedlünk át a halálra,
Mit se remélve, mit se vágyva:
Mért nem temetkezünk el élve,
Hisz van boldogság, hisz van Nirvána.
Égnünk, lángolnunk mért hiába?...
Ha az élet fáj, a test romlott,
Ha minden Isten összeomlott,
Mért keressük mindig a gondot?...
Mért nem vedlünk át a halálra,
Mit se remélve, mit se vágyva:
Mért nem temetkezünk el élve,
Hisz van boldogság, hisz van Nirvána.
Nagyv. 1900. márc. 23.
| Ady Endre |
