Ady Endre: [Egyért haragszom, Nusika, magára...]
[Egyért haragszom, Nusika, magára...]
Egyért haragszom, Nusika, magára,
Egyért haragszom, erről persze csitt!
Mért olyan büszke hosszú ruhájára,
Mért nem maradt még »kislány« egy kicsit?
Hej, Nusika, nem önzés szól belőlem,
Az élet durva, illetlen, konok,
A nagyleánytól durván elrabolja,
Miket mint kislány összeálmodott...
Elszáll majd az aranyruhás királyfi,
Dal, álom, ábránd és az ifjuság:
Hej, Nusika, megbánja, hogy oly gyorsan
Dobta el bábját s a kurta ruhát!...
Egyért haragszom, erről persze csitt!
Mért olyan büszke hosszú ruhájára,
Mért nem maradt még »kislány« egy kicsit?
Hej, Nusika, nem önzés szól belőlem,
Az élet durva, illetlen, konok,
A nagyleánytól durván elrabolja,
Miket mint kislány összeálmodott...
Elszáll majd az aranyruhás királyfi,
Dal, álom, ábránd és az ifjuság:
Hej, Nusika, megbánja, hogy oly gyorsan
Dobta el bábját s a kurta ruhát!...
Nvárad, 900. III/31.
| Ady Endre |
