Ady Endre: Fájdalmak
Fájdalmak
Óh, nem szövik sehol az én szűz nászruhámat,
A könnyű fátylat én, óh, mindhiába várom,
A lenge hó-fátylat, fehéret, mint az álom,
Mely szívemben dalolt s imája volt a vágynak.
A könnyű fátylat én, óh, mindhiába várom,
A lenge hó-fátylat, fehéret, mint az álom,
Mely szívemben dalolt s imája volt a vágynak.
Óh, a kéz a kézben, ha a nap fényre lobban!
Óh, életünknek ránkmosolygó, erős párja!
Óh, boldogságos csönd, halk csókok szent futárja
S fejünk egy hű sziven boldog epedő gondban...
Óh, életünknek ránkmosolygó, erős párja!
Óh, boldogságos csönd, halk csókok szent futárja
S fejünk egy hű sziven boldog epedő gondban...
Óh, ifju lovag, kit vártam ifju reményben,
Mért hagytál egyedül, mért nem jöttél el értem?!...
Édes, gyöngéd névvel hívtalak, mindhiában!...
Mért hagytál egyedül, mért nem jöttél el értem?!...
Édes, gyöngéd névvel hívtalak, mindhiában!...
Óh, álom-vőlegény, uram, lelkemnek fénye,
Ifjú odaadásom megigért vőlegénye,
Óh, jaj, mint gyászollak téged, kit sohse láttam!...
Ifjú odaadásom megigért vőlegénye,
Óh, jaj, mint gyászollak téged, kit sohse láttam!...
