Ady Endre: A Lóri csókja
A Lóri csókja
Királynő volt hangtalan Lóri,
Tanúk rá régi, hangos esték,
Megnémult hangját hogy szerették.
Páva, páva, fekete páva,
Ma is szaladnak még utána.
Tanúk rá régi, hangos esték,
Megnémult hangját hogy szerették.
Páva, páva, fekete páva,
Ma is szaladnak még utána.
Nem halnak éhen volt királynők,
Jobbágy-szivekre lelve lelnek
Akkor is, ha nem énekelnek.
Páva, páva, fekete páva,
Sokat bír egy szép leány válla.
Jobbágy-szivekre lelve lelnek
Akkor is, ha nem énekelnek.
Páva, páva, fekete páva,
Sokat bír egy szép leány válla.
Páva, páva, fekete páva,
Halandó hír, mulandó tervek,
Futó pénzek, tünő szerelmek:
Páva, páva, fekete páva,
Csengő arany jobb, mint a pálma.
Halandó hír, mulandó tervek,
Futó pénzek, tünő szerelmek:
Páva, páva, fekete páva,
Csengő arany jobb, mint a pálma.
A Lóri csókja nem némult el,
A szép hangnál százszor tartósabb
Pénzelt muzsikája a csóknak.
Páva, páva, fekete páva,
Arany és pénz nagy áriája.
A szép hangnál százszor tartósabb
Pénzelt muzsikája a csóknak.
Páva, páva, fekete páva,
Arany és pénz nagy áriája.
De eljöttek a régi álmok,
Jött, jött a sok rég-zendült ének,
Jöttek tarka, szinpadi rémek.
Páva, páva, fekete páva,
Csak az, ami elmúlt, ne fájna.
Jött, jött a sok rég-zendült ének,
Jöttek tarka, szinpadi rémek.
Páva, páva, fekete páva,
Csak az, ami elmúlt, ne fájna.
Lóri királynő régi hangját
Megint van, mindig, aki hallja.
Apródoknak a fiatalja.
Páva, páva, fekete páva,
Öreg urak pénzének ára.
Megint van, mindig, aki hallja.
Apródoknak a fiatalja.
Páva, páva, fekete páva,
Öreg urak pénzének ára.
Dalol, dalol hangtalan Lóri,
Termi a pénzt bőven a csókja
S rákölti ifju tapsolókra.
Páva, páva, fekete páva,
Hajh, drága a dicsőség, drága.
Termi a pénzt bőven a csókja
S rákölti ifju tapsolókra.
Páva, páva, fekete páva,
Hajh, drága a dicsőség, drága.
