Ady Endre: A mentő glória
A mentő glória
Jönnek, jönnek, jönnek elébem
Bűnös multamnak évei
Gyászfátyolosan, feketében.
Bűnös multamnak évei
Gyászfátyolosan, feketében.
Mindegyiknek van egy nagy vádja
S én bűnrovásom hallgatom
Mellem vervén, hajam cibálva.
S én bűnrovásom hallgatom
Mellem vervén, hajam cibálva.
Ez is igaz, ez is: valóban
Nem voltam én állhatatos,
Sohase voltam, semmi jóban.
Nem voltam én állhatatos,
Sohase voltam, semmi jóban.
Tavaszt láttam csunya avarban
S elszalasztottam a tavaszt
S kellő időben meg nem haltam.
S elszalasztottam a tavaszt
S kellő időben meg nem haltam.
Bántottam, kik védtek, szerettek
S öleltem a judásokat:
Igazuk van, akik megvetnek.
S öleltem a judásokat:
Igazuk van, akik megvetnek.
De mégis, mégis gyászos pírban
Látom a mentő glóriát
Fejem körül, mert sokat sírtam.
Látom a mentő glóriát
Fejem körül, mert sokat sírtam.
