Ady Endre: A Tenger ákombákoma
A Tenger ákombákoma
Fázó pálmák alatt olvasok
Egy levelet, egy nagy levelet:
Kék lapra írták éles tollal
Gonosz szelek, bőjti szelek.
Egy levelet, egy nagy levelet:
Kék lapra írták éles tollal
Gonosz szelek, bőjti szelek.
Fehér habok, betü-milliók,
Idegesek és nyugtalanok,
Tengerre írva írják most meg,
Hogy ki vagyok, hogy mi vagyok.
Idegesek és nyugtalanok,
Tengerre írva írják most meg,
Hogy ki vagyok, hogy mi vagyok.
Valami búsongó dac fog el,
Valami hivatlan hit fon át
S olvasom csukló kacagással
A Tenger ákombákomát.
Valami hivatlan hit fon át
S olvasom csukló kacagással
A Tenger ákombákomát.
Hát most a sorsom ezt üzeni?
Hát most már akarnom is tilos?
Így levelez velem a Tenger,
Ez a nagy, ócska papiros?
Hát most már akarnom is tilos?
Így levelez velem a Tenger,
Ez a nagy, ócska papiros?
Ím, itt a válasz: élek, vagyok,
Fáradtan, fájón, ahogy lehet,
De élek s úr fogok maradni
Tenger, sors s mindenek felett.
Fáradtan, fájón, ahogy lehet,
De élek s úr fogok maradni
Tenger, sors s mindenek felett.
San-Remo
