Ady Endre: Nem először sírok
Légy zümmög, árván, messze-messze.
Sajgó mezőt felhő ereszt be
S dong az összevissza-szél.
Minden kétséget félredöntök,
Poharammal nagyot köszöntök
Szent Tél, szent Jövő felé.
Kevesünknek lesz újra mása,
Kevesünknek föltámadása,
Ha szól a tárogató.
Érzem legjobban ősi voltam,
Hogy nem először bandukoltam,
Hogy nem először sírok.