Ady Endre: A Halál: pirkadat
Most a Halál előtt, most: vagyok.
Most jönnek az ízes emlékek.
Sem patika, sem úrvacsora.
Emlékszem az anyám tejére.
S megdicsőült ínnyel halhatok.
Az első szó bús csínját-bínját.
Csókolt reám az első rokon.
Első gondolatok, fájdalmak.
Édes nyállal számban összefut.
Első göthös bűnöm, tivornyám.
Miket halódva is szeretek.
Mindig újak és mindig mások.
Dobtam szivem s nem tudtam, kinek.
Még most, talán most is, jó vóna.
Most, most az élet pirkadatán.
Most a Halál előtt, most: vagyok.