Ady Endre: Az ifjú Rajnánál
Ma itten, holnap ottan,
Mindig csodálkozással,
Keserü döbbenéssel,
Görnyedten és unottan.
(Most van lehorgadóban):
Két rokkant, öreg bajnok,
Leeresztett sisakkal,
Illendő tisztelettel.
Véletlen ez az óra:
Halott, nagy, hősi tornák
S örömtelen vitézek
Nyárvégi áldozója.
Zöldes, habos palástban,
Fejedelmi palástban
Fut közöttünk rivalgva,
Vitézi útra kelve.
Gonosz mosollyal intek:
Mi is tudtunk örülni
S ma nem tudunk örülni
Ennen-örömeinknek.
Úgy köszön nékem vissza
Öreges, bús mókával:
»Hát holnap hol talállak?
Vajon holnap meglellek?«