Ady Endre: Duruzslás a jégveremből
És nagyon sok a fürge ember
S tele van az egész süket Föld
Jégveremmel.
Sokat gyujtsz rá nagy indulódra.
Hozzám nem jut, csak vér-dalodnak
Holt ekhója.)
Mégis hogy játszadoznak mások.
Nekem sápadtak szinek, percek
S látomások.
Szoknyátok mért van összegyűrve?
Szemem meresztem: minden elmult,
Minden szürke.)
Mintha a Nap dermedve járna
S én jégveremből duruzslok föl
Ezer nászra.
(Egek ringyója, ölelő Nap,
Sohse láttalak hevesebbnek,
Csak engem ölelsz egyre-mindig
Kevesebbet.)