Ady Endre: Fájdalmas, bús kitérő
Fájdalmas, bús kitérő
Háborus völgy, nem tudlak nézni,
Nem bírnak már a szemeim, nem:
Forgok, mint egy véres pojáca,
Túl egy hegyen s egy hegyen innen.
Nem bírnak már a szemeim, nem:
Forgok, mint egy véres pojáca,
Túl egy hegyen s egy hegyen innen.
Túl egy hegyen: mikor nem voltam,
Hegyen innen: ha majd nem élek.
Mennyi szeretet innen és túl
S e kis stáción mennyi vétek.
Hegyen innen: ha majd nem élek.
Mennyi szeretet innen és túl
S e kis stáción mennyi vétek.
Hogy gyűlölök és hogy gyűlölnek,
Hogy harcolok mindenki mással.
Ha születünk, akkor halunk, jaj,
S megszületünk az elmulással.
Hogy harcolok mindenki mással.
Ha születünk, akkor halunk, jaj,
S megszületünk az elmulással.
Óh, élet, te, háboruk völgye,
Be megtettél harcos hazugnak,
Utamból be kitéritettél,
Óh, be utállak, óh, be unlak.
Be megtettél harcos hazugnak,
Utamból be kitéritettél,
Óh, be utállak, óh, be unlak.
Óh, te, fájdalmas, bús kitérő,
Két hegy között nyílt seb az égre.
Békéből jöttem s a hegyen túl,
Tudom, békével vár a béke.
Két hegy között nyílt seb az égre.
Békéből jöttem s a hegyen túl,
Tudom, békével vár a béke.
Végtelen békéből buktam le,
Hol híre sincs a harci gondnak
S itt úgy kell ütni, marcangolni,
Mint egy komédiás bolondnak.
Hol híre sincs a harci gondnak
S itt úgy kell ütni, marcangolni,
Mint egy komédiás bolondnak.
Addig, amíg a nagy világ-csók
Nem cuppant ujra vágyva értünk,
Addig, míg majd élünk valóban,
Akként, mikor nem völgyben éltünk.
Nem cuppant ujra vágyva értünk,
Addig, míg majd élünk valóban,
Akként, mikor nem völgyben éltünk.
De addig, addig, be sokat kell
Ejteni, űzni, futni, esni
S egy megszakított örök csókra
Dúlva, jajgatva emlékezni.
Ejteni, űzni, futni, esni
S egy megszakított örök csókra
Dúlva, jajgatva emlékezni.
