Ady Endre: Esze Tamás komája
Oda is van nőve.
Örzse lyányom a Krisztusé,
Papok szeretője.
Asszonyom a sírban.
Menjünk, menjünk Munkács felé,
Már eleget sírtam.
Nem maradt már semmi:
Esze komám, ideje már
Rákócziért menni.
Bolond útját járom,
Bécsi lator lett a fiam,
Pap-céda a lyányom.
Bécsben kinevetnek,
Ciberén élt Esze komám,
Mondok egyet kendnek.
Ím, eleget tűrtük,
Gyomrunkba a sok bánatot
Már eleget gyűrtük.
Jöjjön valahára:
Kígyóinknak, Esze komám,
Lépjünk a nyakára.