Ady Endre: Harcos Gyulai Pál
Harcos Gyulai Pál
Jó, hű csatárok szégyenkezve halnak,
Vitéz kis úr, Gyulai Pál úr
Azt üzeni, hogy nincs vége a dalnak:
Nem halt meg ő, csak befordult a falnak.
Vitéz kis úr, Gyulai Pál úr
Azt üzeni, hogy nincs vége a dalnak:
Nem halt meg ő, csak befordult a falnak.
Kis Erdélyország, kis sorsunk vidéke
Küldte ide, hogy háborogjon,
Mert az apróknak harc a menedéke
S vérbeli magyart megölne a béke.
Küldte ide, hogy háborogjon,
Mert az apróknak harc a menedéke
S vérbeli magyart megölne a béke.
Hát ő verekszik, bevágtat a bajba
S végtelenül sok a magyar baj,
Ő belevág, nem gyáván töpreng rajta,
Hajh, kivesző, de legjobb magyar fajta.
S végtelenül sok a magyar baj,
Ő belevág, nem gyáván töpreng rajta,
Hajh, kivesző, de legjobb magyar fajta.
Sorsunkat hordta, nem csupán a kardot
S a sorsvivők el nem mehetnek.
Hol álom-pipák ős füstje kavargott,
Szivig és csontig vinni kell a harcot.
S a sorsvivők el nem mehetnek.
Hol álom-pipák ős füstje kavargott,
Szivig és csontig vinni kell a harcot.
Mindegy minden más: harsogjuk a vádat:
»Álmos magyar, nézz be lelkedbe
És válogasd meg minden prófétádat«
S el ne felejtsük az »üsd, nem apád«-at.
»Álmos magyar, nézz be lelkedbe
És válogasd meg minden prófétádat«
S el ne felejtsük az »üsd, nem apád«-at.
Mert romlott, üszkös a mi magyar lelkünk,
Vitéz kis úr, Gyulai Pál úr,
Kicsi valódnál benned többet leltünk
S nincs ütésed, mit meg nem érdemeltünk.
Vitéz kis úr, Gyulai Pál úr,
Kicsi valódnál benned többet leltünk
S nincs ütésed, mit meg nem érdemeltünk.
S te mégy előre, avagy mennek mások,
De nem hagyunk halálos békét
A magyarnak, míg lelkes csatázások
Vérében földje bujára nem ázott.
De nem hagyunk halálos békét
A magyarnak, míg lelkes csatázások
Vérében földje bujára nem ázott.
