Ady Endre: Milánó dómja előtt
Milánóban, a dóm előtt
Valami a szivünkre hullt
S a szivünket összesebezte.
Csókoltuk egymás szemeit
S kérdeztük egymást véresen,
Vajon-vajon kinek az átka?
Őszben, ködben az Ég felé:
Kicsúfolt és kikacagott
Egy bűnös, büszke, bús szerelmet.