Ady Endre: Vezeklő vigadozás zsoltára
S pályám grádicsát mégis sírva hágom.
Rút bűn az én szomoruságom.
S gonosz jajjal illettem nagy személyed,
Jehovák Jehovája, Élet.
Mert örök Rend fehér folyói mossák:
Csodálatos csodálatosság.
Mindenki fia és mindenki atyja
S átkozott, ki létjét siratja.
Magverő vagy rothadt, csirátlan semmi,
Bűn az életet nem szeretni.
Zseni, állat-sor egyben-egyek, hősök,
Belső sebek s varral-verősök.
Ellankadni soha: minden lebírni,
Sírni nem szabad, sohse sírni.
Minden jajom víg-hahotázva szánom,
Bocsásd meg a szomoruságom.