Ady Endre: Költözés Átok-városból
Egy süket, őszi napon.
Én már meghaltam akkor régen
S feküdtem vörös ravatalon.
Valaki és nevetett,
Valaki, kiért sokat sírtam
S akit halottan is szeretek.
És kacagott, kacagott:
»Fény-emberem, idekerültél?
Csúf Budapest a ravatalod?«
Mely déli sírokra száll?
Itt Budapesten csúf az élet
És ezerszer csúfabb a halál.«
Gyere, halottam, velem,
Itt nem lehet szépet álmodni,
Itt nincsen könnyes, nagy szerelem.«
És kacagott, kacagott
S azóta déli temetőbe
Készül egy szegény halott, halott.