Ady Endre: Csolnak a holt-tengeren
Feje körül, beevezett
Lelkembe újból az az asszony,
Akit én Lédának nevezek.
Halk evezéssel szabja át
Két szép, fehér, meleg asszony-kar,
Két áldott, szent evező-lapát.
S az élet nagy ünnepet ül
S holt-tengeren szomoru csolnak
Sötétlik, siklik és repül.
A csolnakon és lelkemen.
Holt-tenger a lelkem s az álmom,
De a csolnakot nem engedem.
Kormányozó, bús asszonya.
Akkor még vidám volt a tenger
S halál nem sírt mélyéből soha.
Evezz, evezz csak csöndesen.
Én tudom, hogy lelkembe süllyedsz
S ott halsz meg majd, én szerelmesem.