Ady Endre: Fekete Hold éjszakáján
Barna felhők pirultan égnek
Hulltán egy csúf, kóbor legénynek.
Én fekszem ott félig halottan.
Futottam, sírtam, összerogytam.
Aléltan hulltam sárga rögre.
Be jó itt, jó itt mindörökre.
Csitt, csitt, ma fölkelnek a holtak,
Dalolnak, dalolnak, dalolnak.)
Csirátlan csókok csillagos rendje,
Örvényes vágyak, nagy áldomások,
Ember-sors titka s kicsike tett:
Ez volt ő.
Alleluja, alleluja,
Nádas Ér partján született.
Aludj, aludj,
Aludj, te szegény,
Dalos, szomorú,
Gyönge, szomorú,
Csókos, szomorú,
Csúnya legény,
Barna legény,
Aludj, aludj.
Ím, jött Keletről, Nap fia szinte.
Táncos csillagok csalták Nyugatra.
Hagyjuk aludni. Megérkezett.
Bús útját,
Alleluja, alleluja,
Kínnal rakták ki asszony-kezek.
Hess, hess, árnyékok,
Fekete Hold, bujj.
Én teritem be
Barna hajammal
Az elesettet.
Üszkös lelkében
Én gyújtogattam.
Lankadt inába
Én küldtem mérget.
Fényes szemébe
Könnyet én loptam.
Én küldtem lángot.
Én szúrom a tőrt
Furcsa szivébe.
Csitt, csitt, lent fölkeltek a holtak,
Dalolnak, dalolnak, dalolnak.
Hiába csókolja az arcom,
Verejtékesen alszom, alszom.
Lesi az én álmatlan álmom
Kóválygva, hogy szivemre szálljon.
E babonás, végtelen éjen
Egy rossz asszony ébren, kevélyen.)