Ady Endre: A nyári délutánok
A nyári délutánok
Mikor az Ég furcsa, lila-kék
S találkára mennek a lyányok,
Óh, be titkosak, különösek
Ezek a nyári délutánok.
S találkára mennek a lyányok,
Óh, be titkosak, különösek
Ezek a nyári délutánok.
Járunk bolondul és ittasan
Nagyvárosi utcákon égve,
Fekete, szigoru vonalak
Rajzolódnak a nyári Égre.
Nagyvárosi utcákon égve,
Fekete, szigoru vonalak
Rajzolódnak a nyári Égre.
A város árnyas és remegő.
Ezer tornya, kéménye, karja
Úgy mered a csókos ég felé,
Mikéntha ölelni akarna.
Ezer tornya, kéménye, karja
Úgy mered a csókos ég felé,
Mikéntha ölelni akarna.
Mint zavarodott szerelmesek,
Pírral s pihegve szemben állnak
A Ég s a Város. Szivük dobog
Vad ritmusára a Halálnak.
Pírral s pihegve szemben állnak
A Ég s a Város. Szivük dobog
Vad ritmusára a Halálnak.
Szemünk könnyes, mégis nevetünk,
Föl-föltekintve, vágyva, félve,
Arra, ki szép s kit nem ismerünk,
Hideg szeretőnkre, az Égre.
Föl-föltekintve, vágyva, félve,
Arra, ki szép s kit nem ismerünk,
Hideg szeretőnkre, az Égre.
S ott fenn az Égen, ott valahol,
Egy-egy pillantást visszavetnek.
Sírván nevetünk az Ég alatt
S ott fenn, ott fenn, ott is nevetnek.
Egy-egy pillantást visszavetnek.
Sírván nevetünk az Ég alatt
S ott fenn, ott fenn, ott is nevetnek.
