Ady Endre: A nagy szerelemből...
Nem maradt meg semmi.
A multat olyan jól
El tudtam feledni:
Nem emlékszem másra,
Csak a búcsuzásra.
Hűséget fogadva,
Kacagás volt nézni,
Hogy meg voltunk hatva
S míg ott álltunk ketten,
Majdnem sírni kezdtem.
Vitt az élet árja,
Itt meg hamar elszáll
Az ifjukor álma...
Vissza úgyse kapnám,
Minek is siratnám?...
Ifju és leányka.
Tündér-álmot szőnek,
Sírnak is utána -
Megszeretik egymást
S elfeledik egymást!
Nem segítünk rajta.
Józannak kell lenni,
Régi mese, régi...
Kár róla beszélni!
Jómagad se lettél,
Álmodozó szívvel
Minek is szeretnél?
Az álmoknak vége,
Nem adnak pénzt érte.
Tovább a világot,
Kacagjuk a multat,
Kacagjuk az álmot
S hogyha találkoznánk,
De jól is mulatnánk!...
Nem maradt meg semmi,
Álmaim olyan jól
El tudtam temetni,
Nem emlékszem másra:
Csak a búcsuzásra...