Ányos Pál: Barcsay kapitánynak
Barcsay kapitánynak
| Ime általküldöm elmém futtatását, |
De csak festett könyvek éllesztik tollamat,
Nevetem azonban, s megvonom vállomat.
Halottas oszlopot emeltem hirének:
Hogy örökösittsem böcsét nagy nevének,
Mellyel dicsekedett a tudós világnak,
Hogy ő Parnassussa volt Magyarországnak.
Fogyatkozik immár hirének ereje,
Mert dőlő félben függ Parnassus teteje.
Elől látván Phebus leendő omlását,
Anyavárosunkban vette szaladását,
Itt azonnal kivánt nyugodalmat talált,
Tartsa kegyelmében szolgáját
| Ányos Pált. |
Nagyszombat, 12, Juniusban 1777.
